A Padkaporos Táncegyüttes tagjai betlehemes játékot mutatnak be Kiskunfélegyházán, a Gémes családnál 2016. december 22-én.
Hajónapló.ma | 2020.12.22. | Aktuális

Alföldi karácsony babonákkal, jóslatokkal

Jól tesszük, ha nem mulasztjuk el a lucapogácsát, még időben begyűjtjük a diót és az almát, az asztal alá pedig friss szénát is teszünk. 

Hogy illik karácsonykor viselkednünk, ennünk-innunk-várakoznunk, ha a gólya valahol az Alföld széles rónáira, búzamezőire vagy tán a homokbuckáira ejtett le minket? Sok mindenre oda kell figyelnünk: jól tesszük, ha nem mulasztjuk el a lucapogácsát, még időben begyűjtjük a diót és az almát, az asztal alá pedig friss szénát is teszünk. Amennyiben pedig még hajadon leányok vagyunk, a hajnali mézevésről se feledkezzünk el! 

Várakozás

A protestánsokról azt tartják, hogy rendszeresen olvassák a Bibliát. Az adventi – alföldi közösségekben Jézus-várásnak hívott – időszakban végigénekelték a református énekeskönyv összes adventi és karácsonyi dicséretét. A katolikusok sem maradtak el mögöttük, akik pedig hajnali misékre járva várták a karácsonyt. A hajadon leányok még tovább mentek, hiszen a hajnali misére való harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen a nyelvük, és mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz. 

-

Luca-nap

A Luca-napot országszerte ünneplik, nem maradhattak ki az alföldiek sem a jósló, varázsló eljárásokból. Gyakran készítettek tollaspogácsát vagy lucapogácsát (ha Pál-napkor sütötték, pálpogácsának hívták). A jósló eljárás lényege, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, annak ez a közeli halálát jelezte. De a lucapogácsával jósoltak a jövendőbeliről is, úgy, hogy a hajadon lányoknak belesütötték a férfineveket tartalmazó cédulákat a pogácsákba. 

Betlehemezés

Bár ma már egyre kevésbé dívik, jó ideig kihagyhatatlan részét képezte a karácsonynak a betlehemezés. Az alföldiben az angyalokon, pásztorokon kívül betyár vagy huszár is szerepelt, valamint jellegzetes része volt a cselekménynek a perselyezés. Az Alföldön volt ismeretes a konyári betlehemezés is, amelynek szereplői Heródes, a juhász, az öreg juhász, a betyár és az angyalok. A Heródest alakító legény kért bebocsátást, majd együtt énekelték a Mennyből az angyal kezdetű karácsonyi dalt, ezt követte a betyár bemutatkozása, versének részletében emlegette és emelgette a perselyt is. A játék a pásztorok ébresztésével, az ajándékvitellel, a pásztorok évődésével folytatódott. A betlehemesek végül a búcsúzóének és az áldáskívánások után távoztak. 

Berendezés

A karácsonyi étkezés előtt lényeges volt az asztal bekészítésének szokása is. Az ünnepi abroszra a hagyományok szerint dió, alma, búza, kukorica és rozs került. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy azután azt az állatok alá tegye, ezzel biztosítva egész esztendőre az egészségüket. Néhol még szerszámokat, házi eszközöket is tettek az asztal alá, hogy azokban is szerencséjük legyen a következő esztendőben. A bő termést igyekeztek befolyásolni a szintén az asztal alá helyezett, magvakkal, szemes terményekkel teli szakajtókkal. Ez utóbbiakat többnyire a tyúkoknak adták, hogy jobban tojjanak. A karácsony ugyanis a népszokások mellett a bőség és a termékenység varázsát is jelentette.

-

Étkezés

Nemcsak az adventi várakozás idején különböztek a katolikus és a protestáns szokások, de a szenteste menüje is a vallási felekezettől függött az alföldi házaknál. A reformátusoknál a szenteste vacsorája hasonló volt a többi karácsonyi étkezéshez: sült húsok, sült kolbász, hurka meg a kalácsok voltak a jellemezők. A katolikusoknál – mind a római, mind a görögkatolikusoknál – a falvakban december 24. böjti időszaknak számított. Szenteste napján főtt ételt nem is nagyon fogyasztottak, csak egyszerűbb levest hús nélkül. A vacsorát az éjféli mise előtt költötték el, ez is böjtös étel volt: káposztás, gombás, savanyú leves, esetleg hal, valamint guba vagy mákos, túrós tészta.

Babonák

Bármilyen felekezethez is tartoztak azonban eleink, babonáik kiterjedtek a karácsonyi étkezésre is. Amikor a család összegyűlt a vacsoraasztalnál, a családfő elővett egy almát, és annyifelé vágta, ahányan jelen voltak. Mindenki kapott egy-egy cikket belőle. Ezzel biztosították, hogy jövőre is együtt legyen szenteste a család, hiszen aki evett az almából, annak a jelenlétére egy év múlva is számítani lehetett a hagyomány szerint. Diót pedig azért fogyasztottak, hogy a következő évben egészségesek legyenek, ezt a szép, fehér húsú dió biztosította. Hasonló szerepet töltött be a mézes fokhagyma is, míg a mák és a mákból készített édességek – akárcsak a halételek – a gazdagságot garantálták.

-

Borítófotó: A Padkaporos Táncegyüttes tagjai betlehemes játékot mutatnak be Kiskunfélegyházán, a Gémes családnál 2016. december 22-én.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Kapcsolódó cikkek

Ajánló | Könyv

A néprajzi leírások sokat foglalkoznak a szenteste és a karácsony megünneplésével. Ezekből azt is megtudhatjuk, hogy akkoriban mit is ettek elődeink. A könyvsorozat első kötete a régi, szentestei böjtös levesekkel, a második a böjtös fő-ételekkel, süteményekkel, míg a harmadik a böjtmentes receptekkel foglalkozik. Az ételek készítésének leírásaihoz a néprajzi feljegyzéseken, tanulmányokon és gyűjtéseken túl az elérhető, korabeli szakácskönyvek is hasznos útmutatással szolgáltak. 


Karácsony másnapi ünnepi ebéd

Többnyire olyan vidékeken ismert szokás, ahol az éjfél utáni ünnepi étkezés is szokásban volt. Ezen többnyire csak a közelben lakó rokonok és szomszédok vettek részt. Mivel azt követően a családok nyugovóra tértek, így karácsony első napja zárt volt az idegenek előtt. A karácsony másnapja viszont már alkalmas volt a távolabbi rokonok, komák és ismerősök meghívására, valamint az István és János nevűek megünneplésére. E nap estéjén kezdődött a regösjárás is, amelynek résztvevőit is illett illendően fogadni és megkínálni. (Forrás: Remete Farkas László: Kárpát-medencei ünnepi ételek)