Alföldi karácsony babonákkal, jóslatokkal
Jól tesszük, ha nem mulasztjuk el a lucapogácsát, még időben begyűjtjük a diót és az almát, az asztal alá pedig friss szénát is teszünk.
Hogy illik karácsonykor viselkednünk, ennünk-innunk-várakoznunk, ha a gólya valahol az Alföld széles rónáira, búzamezőire vagy tán a homokbuckáira ejtett le minket? Sok mindenre oda kell figyelnünk: jól tesszük, ha nem mulasztjuk el a lucapogácsát, még időben begyűjtjük a diót és az almát, az asztal alá pedig friss szénát is teszünk. Amennyiben pedig még hajadon leányok vagyunk, a hajnali mézevésről se feledkezzünk el!
Várakozás
A protestánsokról azt tartják, hogy rendszeresen olvassák a Bibliát. Az adventi – alföldi közösségekben Jézus-várásnak hívott – időszakban végigénekelték a református énekeskönyv összes adventi és karácsonyi dicséretét. A katolikusok sem maradtak el mögöttük, akik pedig hajnali misékre járva várták a karácsonyt. A hajadon leányok még tovább mentek, hiszen a hajnali misére való harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen a nyelvük, és mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz.
Luca-nap
A Luca-napot országszerte ünneplik, nem maradhattak ki az alföldiek sem a jósló, varázsló eljárásokból. Gyakran készítettek tollaspogácsát vagy lucapogácsát (ha Pál-napkor sütötték, pálpogácsának hívták). A jósló eljárás lényege, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, annak ez a közeli halálát jelezte. De a lucapogácsával jósoltak a jövendőbeliről is, úgy, hogy a hajadon lányoknak belesütötték a férfineveket tartalmazó cédulákat a pogácsákba.
Betlehemezés
Bár ma már egyre kevésbé dívik, jó ideig kihagyhatatlan részét képezte a karácsonynak a betlehemezés. Az alföldiben az angyalokon, pásztorokon kívül betyár vagy huszár is szerepelt, valamint jellegzetes része volt a cselekménynek a perselyezés. Az Alföldön volt ismeretes a konyári betlehemezés is, amelynek szereplői Heródes, a juhász, az öreg juhász, a betyár és az angyalok. A Heródest alakító legény kért bebocsátást, majd együtt énekelték a Mennyből az angyal kezdetű karácsonyi dalt, ezt követte a betyár bemutatkozása, versének részletében emlegette és emelgette a perselyt is. A játék a pásztorok ébresztésével, az ajándékvitellel, a pásztorok évődésével folytatódott. A betlehemesek végül a búcsúzóének és az áldáskívánások után távoztak.
Berendezés
A karácsonyi étkezés előtt lényeges volt az asztal bekészítésének szokása is. Az ünnepi abroszra a hagyományok szerint dió, alma, búza, kukorica és rozs került. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy azután azt az állatok alá tegye, ezzel biztosítva egész esztendőre az egészségüket. Néhol még szerszámokat, házi eszközöket is tettek az asztal alá, hogy azokban is szerencséjük legyen a következő esztendőben. A bő termést igyekeztek befolyásolni a szintén az asztal alá helyezett, magvakkal, szemes terményekkel teli szakajtókkal. Ez utóbbiakat többnyire a tyúkoknak adták, hogy jobban tojjanak. A karácsony ugyanis a népszokások mellett a bőség és a termékenység varázsát is jelentette.
Étkezés
Nemcsak az adventi várakozás idején különböztek a katolikus és a protestáns szokások, de a szenteste menüje is a vallási felekezettől függött az alföldi házaknál. A reformátusoknál a szenteste vacsorája hasonló volt a többi karácsonyi étkezéshez: sült húsok, sült kolbász, hurka meg a kalácsok voltak a jellemezők. A katolikusoknál – mind a római, mind a görögkatolikusoknál – a falvakban december 24. böjti időszaknak számított. Szenteste napján főtt ételt nem is nagyon fogyasztottak, csak egyszerűbb levest hús nélkül. A vacsorát az éjféli mise előtt költötték el, ez is böjtös étel volt: káposztás, gombás, savanyú leves, esetleg hal, valamint guba vagy mákos, túrós tészta.
Babonák
Bármilyen felekezethez is tartoztak azonban eleink, babonáik kiterjedtek a karácsonyi étkezésre is. Amikor a család összegyűlt a vacsoraasztalnál, a családfő elővett egy almát, és annyifelé vágta, ahányan jelen voltak. Mindenki kapott egy-egy cikket belőle. Ezzel biztosították, hogy jövőre is együtt legyen szenteste a család, hiszen aki evett az almából, annak a jelenlétére egy év múlva is számítani lehetett a hagyomány szerint. Diót pedig azért fogyasztottak, hogy a következő évben egészségesek legyenek, ezt a szép, fehér húsú dió biztosította. Hasonló szerepet töltött be a mézes fokhagyma is, míg a mák és a mákból készített édességek – akárcsak a halételek – a gazdagságot garantálták.
Borítófotó: A Padkaporos Táncegyüttes tagjai betlehemes játékot mutatnak be Kiskunfélegyházán, a Gémes családnál 2016. december 22-én.