Az utcák egymásrahajló erotikája
„Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az ujságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásrahajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem.”
Szerb Antal a Budapesti kalauz marslakók számára című, 1935-ben megjelent művében így indítja a főváros bemutatását. Mi lenne, ha ma csöppenne hozzánk egy földönkívüli? Milyennek látná a jól ismert és legtöbbször nyüzsgő budapesti korzókat, helyeket, amelyek a karantén alatt szinte teljesen üresek és néptelenek?
Beliczay László András fényképezőgépének lencséin át, szobánk biztonságából most mi is körbejárhatjuk ezeket a már-már marsbélien kihalt utcákat, tereket, reménykedve, hogy hamarosan újra élettel telnek meg.
