Döme Barbara: A robot, aki táncol, és még ki tudja…
Egyelőre csak riszálnak, forognak, de holnap már támadhatnak is, ha nem vigyázunk! Vagy csak képzelődöm?
Facebook: Vegyél zsebrobotot! Én: Nem érdekel! Facebook: Akkor is vegyél zsebrobotot! Én: Mennyi? Facebook: Tízezer. Én: Drága. Facebook: Akkor legyen nyolcezer. Én: Az is sok. Facebook: Akkor vegyél kettőt tízezerért. Én: Mit tud? Facebook: Zsebben lenni és szemet villogtatni. Én: Jópofa! Facebook: Na, akkor megrendeled? Én: Kártyával lehet fizetni? Facebook: Még jó, hogy lehet! Én: Érintésmentes kiszállítást kérek! De jó, lesz zsebrobotom!
Mióta rákerestem a robotporszívóra, minden internetes oldalon robotos hirdetésekkel és ajánlatokkal árasztanak el. Hiába erőszakoskodnak, semmit nem veszek! A zsebrobotra viszont majdnem rábeszéltek az elmúlt héten, pedig egyáltalán nincs rá szükségem. De tényleg helyes, ahogy totyog a kis lábain és villogtatja a nagy szemeit. Azt hiszem, bírnám a zsebemben hurcibálni.
A zsebrobotot követően robotkutyát kezdett ajánlgatni az internet. Arra gondoltam, a beszélő hörcsög után ezzel a játékszerrel kellene meglepni keresztgyerekeimet, ezért aztán többször is rákerestem a neten, hogy megtaláljam a legkedvezőbb ajánlatot. Ám az egyik alkalommal nem a játékkutyák bukkantak fel a monitoron, hanem igazi, félelmetes gépszörnyek. Megrémülni sem volt időm, a robotkutyák ugyanis táncolni kezdtek. Úgy ropták a Do you love me? című számra, hogy ha ezer évig vennék leckéket, akkor sem közelíteném meg a tánctudásukat. Amíg elbűvölve néztem a riszáló gépeket, és arról ábrándoztam, milyen romantikus dolgokra lehetne még beprogramozni őket, az egyik barátom lelohasztotta a mosolyt az arcomról. Állította, mindez csak álca, elterelés, ugyanis ezek a robotkutyák harcászati célokra lettek kifejlesztve.
Amúgy már a II. világháborúban is alkalmaztak kutyákat az ellenség megsemmisítésére, igaz, akkor még nem fémből voltak. A szovjet hadseregben ebeket képeztek ki, hogy hátukon aknával bemenjenek a tankok alá, s felrobbantsák a németeket. Nem vicc. A kutyák megszokták, hogy a harckocsik alatt étel várja őket, így akkor is bebújtak oda, ha nem volt ott semmi. Ezt kihasználva a szovjetek aknákat rögzítettek az ebekre, s amikor azok befutottak a német tankok alá, a megbuherált szerkezet működésbe lépett, az ellenség felrobbant. Tudom, durva sztori.
Egész éjszaka a háborúzó gépállatok kísértettek álmomban, ezért reggel rákerestem a neten a következő címszóra: robotkutyák harcászati célra. Csak aztán gondolkodtam el, ez is hiba volt, várhatom rettegve, ki és milyen hirdetésben talál majd meg ezután például eladó géppuskával vagy tankkal.
A lényeg, hogy elképesztő dolgokat találtam a világhálón. Először is kiderült, a robotkutyák bevetése nem is új dolog. Amerikában az egyik légierőbázison ilyen gépeket állítottak be járőrözni. A robotkutyák csalhatatlan szimattal találnak meg minden gyanús dolgot, figyelnek, rögzítenek, és talán egyszer majd támadnak is, mint az igazi vérebek, amikor gyanús alakok fenyegetik az általuk őrzött területet. A szakértők tagadják, hogy a robotkutyákat ilyen célokra fejlesztették ki, de hát láttunk már elég robotos filmet, hogy el tudjuk képzelni, nincs messze egy ilyen világ sem.
Tovább böngészve a neten rátaláltam egy másik hírre, ami arról szólt, hogy 2030-ra a brit hadsereg negyede robotokból állhat majd. Ennek már a fele sem tréfa, addig már csak kilenc év van, nem árt összeszedni magam, még a végén a robotok tényleg átveszik a hatalmat, mint valami hetvenes évekbeli csehszlovák űrhajós filmben, és engem is lecserélnek egy elegánsan csillogó robotnőre, aki jobb szerető, és a konyhában is lelkesebben süt-főz, mint én.
De a legdurvább mégiscsak az lesz, amikor az ellenségeink által beprogramozott, száz százalékra feltöltött robotkutyák átharapják a torkunkat, aztán táncolnak a sírunkon. Do you love me?