Júliusra megszűnik a vírusveszély? Mehetünk színházba?
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a szabadtéri színházak helyzetelőnnyel indulnak járvány idején. Horányi László, a Magyar Teátrumi Társaság Szabadtéri Színházak Szekciójának vezetője optimista az idei évad megmentését illetően, bár úgy véli, ha megdupláznánk augusztus napjait akkor is kevés lenne, hogy minden előadást pótoljanak.
– Milyenek a 2020-as idény esélyei a szabadtéri színházak számára?
– Helyzetünk a szabadtéri színházak esetében hasonlít azon diákcsoportéhoz, akik egy több ismeretlenes egyenlet megoldásával próbálkoznak. Alapvetően optimista a helyzetkezelés, de nagyon sok a bizonytalanság. Természetesen az egészség mindenekelőtt, de gondolnunk kell arra az időszakra is, amikor az élet igyekszik visszaállni a normális kerékvágásba.
– Mi zajlik most a kulisszák mögött? Milyen forgatókönyvekkel készülnek?
– Igyekszünk minden tervezett előadást megtartani, akár úgy is, hogy meghosszabbítjuk az évadot. Jelenleg az újratervezés időszakát éljük, egyeztetünk a később lehetséges időpontokról. Bízunk abban, hogy július közepére megszűnik a vírusveszély, így enyhülnek a szigorítások, és ha korlátozzák is még a szabadtéren gyülekezők létszámát pár száz főre, a mi esetünkben ez már járható út a működéshez. Augusztus végén, szeptember elején még kellemes az esti hőmérséklet, tehát tarthatunk előadásokat. Szabadtéri színházról lévén szó, sok esetben számolunk az időjárás okozta patthelyzetekkel, amikor fedett térben kell játszanunk. A meghosszabbított játszási időszakban tervezzük zárt térben megtartani azokat az előadásokat, melyeknek hely- és technikai igényei ezt lehetővé teszik. A dolgok nehézségét az adja, hogy minden színésszel, társulattal elölről kell kezdeni az egyeztetést, és bár augusztus változatlanul 31 napból áll, de a torlódások miatt a napok számának megduplázása is kevésnek tűnik.
– Mi az ön szerint, amit profitálhat a társadalom, az egyén a jelenleg kialakult helyzetből?
– Hosszú időre sok minden meg fog változni. Nemcsak az Esztergomi Várszínház műsortervét kell újratervezni, de az életünket is. Elő kell hívni magunkból a már elfeledett értékeket, át kell kódolnunk egymás közötti közlekedési reflexeinket. Mást kell, hogy jelentsen a fogyasztói társadalom, a profit, a napi szükséglet fogalma. Az én, én, én, helyébe, hogy lép a „mi” fontossága. Mit értünk szeretet alatt, s főleg hogyan éljük meg.
– Ön szerint mindez a színházi világban is meg fog jelenni?
– A színházaknak, íróknak sokkal több identitásunkat feltáró művel kellene előállniuk. Isten és ember viszonya, gyökereink és eredetünk, magyarságunk és történelmünk, hibáink és erényeink, viszonyaink a világhoz és egymás világához, most ezek lesznek a legfontosabb kérdések. Múltunk, jelenünk, jövőnk dimenzióit elemző művekre lenne szükségünk.
– Mi lesz az első dolga, amit megtesz miután újra „szabadon" mozoghatunk?
– Az ismét korlátok nélküli mozgás első napján felmérem, melyek azok az elengedhetetlen felújítási munkák, melyeket a színpadon és nézőtéren el kell végezni.
– Az idei költészet napja alkalmából készültek valamivel?
– Költészet napjának tiszteletére a napokban jó pár verset felmondtam a helyi televízió stúdiójában. Bízom benne, sok emberhez eljutottak a versüzenetek.
– Ön színész. Mely előadásai váltak az elmúlt években kimagaslóan sikeressé?
– Az utóbbi évek leginkább kimagasló előadása a Glembay ház, melyet Martin Huba rendezett, s az Észak-Komáromi Jókai Színházzal mutattuk be. Az előadást a Kisvárdai fesztiválra is beválogatták, de a jelenlegi helyzetben ennek bemutatása kérdéses.
– Milyen alternatív, online előadásokkal tartják nézőikben az éberséget most a járvány idején?
– Tervezzük honlapunkon korábbi előadásaink felvételeit bemutatni, elsősorban a saját bemutatóink köréből. Hamarosan látható lesz a Bakócz Tamás életét feldolgozó, A nagyrahivatott, az Ezüstbojtár, és a Zentai Csata című darabok magyarországi ősbemutatója.
