Kézműves tudomány
Fabrikálni, ötletelni és kooperálni kell. Művészetek és tudomány sosem léteztek egymás nélkül.
STEM – STEAM: mi a különbség? 2018-ban az amerikai National Academies of Sciences, Engineering and Medicine elsőként tett javaslatot a művészetek és designelmélet felvételére a nagy tudományos akadémiai diszciplínák közé. A fő indok erre az volt, hogy a művészetek kihagyása nagy hátrány minden tudós számára, mivel a képzőművészeti technikák, az intuitív gondolkodásmód elsajátítása egyaránt kulcsfontosságúak bármely tudós számára – legyen szó akár modellezésről, akár pedig formabontóan új ötletekről. Robert Root-Bernstein, a Michigani Állami Egyetem biológusa statisztikáival bebizonyította, hogy a legsikeresebb kutatók szinte kivétel nélkül maguk is elkötelezett hívei és gyakorlói voltak valamely zenei-művészeti ágazatnak.
Friedrich Kittler, a nagy német kultúratudós Egyetemek. Nedves, merev, puha és még merevebb című írásában arról értekezik, hogy miért szükségtelen sőt munkát és fejlődést hátráltató tényező az, ha az oktatási intézmények jelenlegi formájukban teljességgel elkülönítik egymástól a tudományos-művészeti tanszékeket. Root-Bernstein osztja ezt az elképzelést, mert az ő megfogalmazása szerint: ha az ember az egyiket választja, akkor szemellenzővel, vakon halad egyetlen irányba. A valódi siker receptje azonban épp ellenkező tendenciákat mutat, és erre számtalan példánk van. Louis Pasteur pionír kémikus, mikrobiológus gyermekkorától komolyan rajzolt, és állítása szerint a molekulák királis szerkezeteinek vizsgálatakor – és egyáltalán, bármely vizualizációban – rengeteget segített neki a kézügyessége.
Az egyik legjobb példa Neri Oxman materiális ökológiai műhelye az MIT-n. Oxman építész-designerként olyan új alapanyagokat és konstrukciókat tervez, amelyek lebomló, környezetükbe maradéktalanul illeszkedő épületek és használati tárgyak megalkotását teszi lehetővé. Modelljeik gyakran használnak mintául élő anyagokat is, mint például a lepkeszárny vagy bizonyos szövetek struktúrái.
Egy közös komponens biztosan van az igazán jó alkotási folyamat és a tudományos kutatások közt: mindkettő kreatív és dinamikus. Stephan Alexander, a Brown Egyetem asztrofizikusa 11 éves kora óta játszik jazz-szaxofonon. „Az improvizáció a jazz lényegi eleme. Így van ez az elméleti fizikában is – mivel megszoktam, hogy időnként hibákat vétek egy dallamban, nem félek az új ötletektől, és nem ragaszkodom a kísérleti eredményekhez olyannyira.” Egy újabb példa: Andrew Pelling biofizikus szintén hisz a kreativitás erejében. Nemrégiben egyenesen meghökkentő ötlettel rukkolt elő, amikor próbából egy emberi fül prototípusát állította elő alma sejtekből – feltevése szerint ezzel segítheti az orvostudomány az emberi lágyszövetek pótlását igen súlyos sérülések esetén.
Zene és matematika kapcsolata már kevésbé különös, hiszen köztudottan segítik egymást logikáját. A komolyzenei produkció ugyanazon bonyolult és fókuszált agyműködést aktiválja, mint az analízis, az algebra vagy épp a diszkrét matematika. A hangszerjáték még egy fontos komponenssel dolgozik, nevezetesen a kézzel való játékkal és a koordináció műveletével. “Ennek kiemelt szerepe lehet a tárgyak tulajdonságaink megértésében” – mondja Zoe Laughlin, az Institute of Making interdiszciplináris tudományos klub igazgatója és alapítója. Az anyagtudományokból doktorált kutató csak azután végezte tanulmányait, hogy designelméletből és textilipari tanulmányokból már diplomát szerzett. Tehát, jóval azelőtt ismerte az anyagokkal való bánásmódokat, hogy technikai kifejezésekkel le tudta volna írni azokat, s ez későbbi munkájában nagy segítséget nyújtott számára. Így jutott el olyan kutatásokig, mint például a különféle metálokból készült evőeszközök ízének hatása a fogyasztott ételre. “Senki nem kutatta még a kanalak ízét. A réz és a cink keserűek, de az arany íze úgy különleges, hogy mégis semleges. Soha nem éreztem még olyasmit, mint amikor mango sorbet-t ettem aranykanállal."
Arany vagy ezüst, a lényegi üzenet ezúttal inkább az, hogy a laboratóriumokban bizony egyre inkább szükség lesz olyan képességek használatára, amelyek kizárólag valamely művészeti tevékenységgel fejleszthetőek. Vice versa, a digitális bölcsészet fiatal és rohamosan fejlődő ágában például programozók és irodalomtudósok csak együttes munkával képesek a digitalizációs felületek létrehozására, így formálva olvasásmódunkat – és egyáltalán, az emberi percepciós technikák fejlesztését.
Fabrikálni, ötletelni és kooperálni kell. A jövő, úgy tűnik, a kézműves tudományé.
A cikk Amber Dance How the arts can help you to craft a successful research career című írása alapján készült.
