Lupin, az új antihős
A legújabb Netflix-siker egy francia produkció, a Lupin című rablótörténet.
A nagy rajtaütéses sztorik, de egyáltalán a bűnbandák belső játszmái és a maffia történetek példátlan sikernek örvendenek, talán mert egy olyan szubkultúrát mutatnak be, amihez – szerencsére – legtöbbünknek nincs hozzáférésünk. Az izgalmakat kedvelő, akciódús élményekre vágyó filmesek kövessék figyelemmel a történéseket, mert A Money Heist és a Peaky Blinders kasszasikerei után a következő egyhuzamban nézős Netflix-sorozat a jóslatok szerint a Lupin című francia produkció lehet.
Meglepő, hogy a gyártók általában számítanak a nyelvi akadályok okán a nehézkesebb fogadtatásra az angol piacon, ám a show ezúttal meghaladta a becsléseket. Ehhez az is szükséges komponens, hogy a szolgáltató ilyen film esetén a szerzői jogokkal egyúttal a szinkront is azonnal megvásárolja. Az idegen nyelvű produkciók közül eddig a La Casa de Papel (A vezércsel – Money Heist) tartotta a rekordot, a Lupin viszont könnyedén megelőzheti, mert az előzetes visszajelzések alapján a streaming első négy hetében több mint 70 millió érdeklődő nézőt várnak. – A mérések egységei egyébként egyfelől a háztartások, másfelől a konkrét felhasználók. Jelenleg Brazíliában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Vietnámban, és a Fülöp-szigeteken is vezeti a ranglistát. A magyar felületen már mind az 5 eddigi epizód elérhető.
Hogy miben áll a sorozat sikere, viszonylag egydimenziós. A francia Arsène Lupin karaktere nagy hagyománnyal bír, Maurice Leblanc álmodta meg 1905-ben – klasszikus Robin Hood figura, aki a jó érdekében cselekszik. Assane Diop (Omar Sy) szerethető, disszonáns alakja a franciák James Bondja: az elegáns, stílusos tolvaj, akit minden bűne ellenére is rajongás övez országszerte. Marie Antoinette nyakláncának ellopására kiötlött terve kifejezetten személyes motivációból fakad, ami úgyszintén hamar egyfajta szimpátiát válthat ki: 25 évvel korábban ugyanis apját, a szenegáli bevándorló Babakart, aki egy gazdag párizsi család sofőrje volt, épp ezzel a váddal zárták börtönbe ártatlanul, ahol aztán öngyilkos lett.
A sorozatban nem is annyira a látványos technikák jelenetei, vagy a lenyűgöző tolvaj-géniusz cseles fondorlatai ragadják meg a közönséget, hanem Diop egyszerű utcai módszerei, meglepő álcái és elbűvölő beszédstílusa tartja fenn az aranyszívű rosszfiú pozitív képét. A horog pedig, ami minden epizód után a képernyőhöz ragasztja a nézőt, nem más, mint a klasszikus érzés a főhössel kapcsolatban: a tehetséges rabló fejben mindig egy lépéssel előttünk jár. Friss és üdítő kártyát játszanak még ki azzal, hogy rámutatnak a PC túlpörgetett jelenlétére a jelenkori francia társadalomban. A tolvaj egy alkalommal igen közel kerül a leleplezéshez, ám mivel ő az egyetlen fekete a gyanúsítottak sorában, elejtik ellene a vádat. Láthatatlansága viszont nem csak mesteri rejtőzködő képességeiben áll, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a párizsi dekadens és némiképp zsibbadt, az elfogadás álcája alatt valójában csupán teljesen közömbös társadalom miképpen néz keresztül mindenki a magukfajta embereken.
Aki élvezi a furfangos történeteket, a fotelbe tapasztó izgalmat és a karakteres hősöket, mindenképp adjon egy esélyt a Lupinnak, mert még az is lehetséges, hogy éppen egy új klasszikus születik.
