Macsánka
Tudod, mi a macsánka? Balázs Géza segít megfejteni ennek a különleges szónak a jelentését és eredetét.
Főzzek neked macsánkát?
Micsánkát?
Ja, te nem tudod, nálunk, Nógrád megyében így hívják a paprikás krumplit.
Még sohasem hallottam. Nézzünk utána! Itt van a legfrissebb, 2019-es kiadású Nagy magyar tájszótár. 55 ezer nyelvjárási szóval. Nincs benne. Akkor nézzük meg az ötkötetes monumentális műben, az Új magyar tájszótárban. Abban az ajánlás szerint közel félmillió nyelvi adat van. Nincs benne. Sebaj, Nógrádban a palóc nyelvjárást beszélik, van nekünk palóc tájszótárunk, kettő is. Mazurka Károly Szuhogyi palóc tájszótára (2008), no ebben sincs benne. Ezek szerint találtunk egy szót, amelyet még a nyelvészek sem ismernek. Utolsó lehetőségként kínálkozik Tóth Imre Palóc tájszótára (1987, 2007). Benne van!
Macsánka: paprikás krumpli. Példamondat: Má megin az a hitván mácsánká?! Megjegyzés: Tréfás vagy bosszankodó hangulatú szó az általánosan használt paprikás krumpli mellett.
Talán a tréfás vagy bosszankodó hangulat miatt nem vették át más szótárak? Ám ahogy példánk is mutatja, él. Sőt! A világhálón 715 találat van rá. Nem sok, de nem is kevés. Van például egy „édeskedves” recept:
„Mezei paprikáskrumpli édestől… A paprikás krumpli a szegény asszony jolly jokere: hagyma és krumpli, paprika = ez a minimuma, és kész is! A különféle belefőzött galuskák: csipetke, óriás csipetke, deszkáról szaggatott galuska, sűrűnokedli-féle galuska (ún. eresztett galuska), ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a liszt és a víz, na meg a só szintén olcsón segítsen jóllakatni a családot. Gyakran ettük, s a füstöltet gyakorta csak egy darab szalonnabőr íze lopta bele a fazékba. Nagyapám mindig kenyeret aprított bele akár a csipetke mellé is, úgy kanalazta beleáztatva. Édes szétnyomkodta a krumplit és kevés lével ette, én sok lével szerettem. Ám attól, hogy olcsó, ez az étel még finom volt, máig imádom. Mindenfélével bolondítom, sokszor észre sem vevődik, hogy ez épp paprikás krumpli, amit elétek tálalok.”
A főzési útmutatót kéretik a világhálón követni, mert mi itt nyelvi nyomon haladunk tovább. Szavunkat ugyanis olykor még helyben is eltévesztik. Van ugyanis egy Nógrád megyei település, Maconka (1984 óta Bátonyterenye városrésze), melynek lakói a macsánkából magyarázzák a falunevet. A helyi monda szerint egyszer (amikor még ló húzta a kerékpárt) arra járt egy vándor, jót tettek vele, megkínálták macsánkával (tehát paprikás krumplival). Néhány évvel később újra arra vetődött, és fel akarta keresni korábbi jótevőit. „Több portánál is érdeklődött afelől, hogy hol van az a ház, ahol őt korábban maconkával megvendégelték. Régen járt erre, már elfelejtette a macsánka nevét. Rövid időn belül meg is találta azt a családot, ahol a kedvéért újra macsánkát főztek. A falu lakói sokáig nevettek a vándor macsánka--maconka szótévesztésén. Ekkor még nem volt neve a falunak, így elhatározták, hogy a falu neve legyen: Maconka.” Népies magyarázatnak, népetimológiának tekintjük az efféle egyszerű történeteket, pedig olykor van bennük valami. Esetünkben is. Ugyanis Maconka nevét szláv nevekből (Macson, Macsun) eredeztetik, s valószínűleg a macsánka is szláv (talán szlovák) eredetű szó. Igazsága van tehát Kölcsey Ferencnek, amikor a Nemzeti hagyományok című tanulmányában a népi szövegek jelentőségére hívja fel a figyelmet: „Úgy vélem, hogy a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni; szükség tehát, hogy pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet.” Népdalaink mellett természetesen figyelnünk kell minden folklórműfajra, így a mesékre, mondákra, sőt ahogy példánk mutatja, még a leghétköznapibbnak tűnő szavakra is. Mert ha nem figyelünk oda, akkor ezek a szavak, kifejezések nyomtalanul tűnnek el világunkból. Ahogy már sok el is tűnt.
Azaz nem egészen nyomtalanul. Mert a sok átnézett szótár közül egyben, Tóth Imre Palóc tájszótárában mégis benne volt. És tudják, hogy miért lett közkincs ez a szótár? A könyv bevezetőjében olvasható, hogy a munka 1985-ben elkészült, de az Akadémia a pénzügyi nehézségei miatt nem tudta megjelentetni. Ekkor összefogtak a nógrádiak, „mi, bernecebaráti palócok, az egykori zsellérek unokái”. „Ha a magyar társadalom – beleértve annak gazdasági egységeit is – most képtelen a magyar múlt egy még megmenthető értékének megőrzésére, illetve az első palóc szótár megjelentetéséhez szükséges összeg előteremtésére, mi, bernecei palóc ősök Pestre származott utódai biztosítjuk a megjelentetéshez szükséges háromszázezer forintot. Természetesen nem vagyunk milliomosok, birtokaink jövedelmét sem ajánlhatjuk fel…”, írja Zsóka István és felesége, Somkúti Erzsébet, akik egyben felajánlották az összeget, amely abban az időszakban két-három autó árával vetekedett. (1985-ben egy Skoda kb. 110 ezer forintba, egy Lada talán 150 ezer forintba került.) Vajon ki ajánlaná ma fel egy autó árát egy könyv megjelentetéséhez?
Számomra mostantól még értékesebb ez a szótár, és a macsánkáról, a paprikás krumpliról ez a páratlanul nemes felajánlás jut eszembe.
