Magyar származású írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat

A magyar származású amerikai költő és írónő, Louise Glück kapta idén az irodalmi élet legrangosabb elismerését, az irodalmi Nobel-díjat. 

A Svéd Akadémia indoklása szerint a 77 éves Louise Glück a díjat összetéveszthetetlen költői hangjáért kapta, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést.

Louise Glück 1943-ban született New Yorkban, majd Long Islanden nőtt fel. Magyar származását apai nagyszüleitől örökölte, akik évtizedekkel korábban vándoroltak ki a lehetőségek földjére – apja már ott született.

Pályafutása során több rangos díjban is részesült: 1993-ban Pulitzer-díjas lett a The Wild Iris (A vad írisz) verseskötetével, majd 2014-ben megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat a Faithful and Virtuous Night (Hűséges és erkölcsös éjszaka) című kötetéért, csak hogy néhányat említsünk.

Lousie Glücköt az egyik legtehetségesebb kortárs költőnek tartják. Műveiben kiemelendő a technikai precizitás, az érzékenység és ahogy személyes betekintést nyújt a magány, a tragikus családi viszonyok, a válás és a halál témáiba. Rosanna Warren költő kiemeli Glück költészetének klasszicizáló elemeit is, hiszen a lírikus gyakorta nyúl vissza a görög és a római mitológiához – Averno című 2006-os versében például Perszephoné legendáját bújtatja új köntösbe.

Glück az első köteteiben sokat foglalkozik az elbukott szerelmek, a katasztrofális családi összejövetelek és az egzisztenciális kétségbeesés személyes megélésével, de későbbi műveiben sem tűnik el önnön agóniája. Mindezekből úgy tűnhet, hogy Louise Glück a vallomásos költészet egy kései képviselője, azonban ő a személyes traumáiban az egyetemlegességet keresi, ami hiányzik a klasszikus vallomásos költészetből.

Glück a műveiben egy belső utazásra invitálja az olvasót, melynek során felfedezhetik a legmélyebb, legintimebb érzelmeiket. Glück képessége, hogy olyan költészetet teremtsen, ami ilyen mély szinten rezonál az olvasó érzelmeivel, a versek megtévesztően hétköznapi nyelvezetéből ered. Wendy Lesser kritikus a The Washington Postba írt egyik kritikájában Glück nyelvezete kapcsán is a hétköznapiságot emeli ki, mondván: „Glück nyelvezete rendíthetetlenül lényegre törő, és rendkívül közel áll a hétköznapi beszédstílusunkhoz. Azonban a ritmika és az ismétlések gondos megválogatása olyan jelentéstartalmat ad a verseinek, ami messze van a hétköznapitól.”

Louise Glück mindemellett a radikális változás és az újjászületés költője is – a haladást a veszteség mély érzése szüli nála. Egyik leginkább dicsért kötetében, az 1992-es The Wild Iris-ben, amelyért Pulitzer-díjat is kapott, szintén erről ír.

Louise Glück versei közül egynéhány magyarul olvasható, többek között Krusovszky Dénes fordításában a Kalligram folyóiratban, a Versum Online-on Branczeiz Anna fordításában vagy a Helikonban Jánosi András fordításában.