Még keresik a királyi maradványokat
Jó esély van rá, hogy több évnyi régészeti feltárás után megtalálták II. András és második felesége, Courtenay Jolánta síremlékét a romániai Egresen.
Dr. Major Balázzsal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetőjével II. András szentföldi kapcsolatáról, a feltárás eredményeiről és a királyi csontok valódi nyughelyéről is beszélgettünk.
– Mikor vetődött fel először, hogy megkeresik II. András sírját?
– A kutatás ötlete egyenesen Szíriából jött. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek régóta van ott egy koncessziója: a tengerparton található Margat nevű lovagvár vidékén – ami egy johannita erődítmény volt – 2007-ben kezdtünk el feltárási munkálatokat. Egyik önkéntesünk nagyon szerette II. Andrást, hosszú ideje foglalkozott az életével, ő vetette, fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni a sírját? Ez az ötlet szöget ütött a fejünkbe. Egyébként a magyar király 1218 elején felkereste a margati várat és onnantól kezdve állandó évi járadékkal látta el a helyet.
– Ezek szerint akár II. András nyomaira is rábukkanhatnak Margatban?
– Erre nagyon kicsi az esély, mivel tizenhat hektár összterületű erődítményrendszerről van szó. Hiába töltött el néhány napot ott a király és elöljárósága, ha utána 800 évig lakják a helyet. Így semmilyen konkrét nyomát nem látjuk, de feltételezzük, hogy az évi 24 kilogrammnyi ezüstnek megfelelő járadék megérkezett és talán ehhez kapcsolódik, hogy az 1220-as években megépült a vár legszebb terme és további fejlesztések is megvalósultak, amelyekhez felhasználták a magyar támogatást. A király egyébként úgy határozott, hogy az évjáradékot örökkön örökké, vagyis addig járt, amíg a johanniták kezében volt a vár. Bár minden évben dolgozunk az erődítményben, II. András által veretett ezüstpénzeket még nem találtunk. Mi vagyunk az egyetlen a százötven külföldi misszió közül, amelyik nem hagyta el az országot, sőt még most is végzünk feltárásokat ott.
– Térjünk vissza a sírkereséshez. Mi fogadta önöket, amikor először felkeresték a leendő ásatás helyszínét?
– 2012-ben beszálltunk az autóba és lementünk a ma Romániában található Egresre, hogy terepszemlét tartsunk. Semmi nem látszódott a felszínen a ciszterci kolostor romjaiból, a korábban végzett forrás kutatások pedig teljesen ellentmondó információkat adtak. Az 1800-as évek végén még látni lehetett a falmaradványokat, de megoszlottak a vélemények, hogy merre lehettek ezek. Aztán egy évvel később a helyileg illetékes temesvári Bánáti Múzeummal egyeztettünk, majd belevágtunk a közös projektbe. Alapelvünk, hogy mindig a helyiekkel közösen létesítünk közös missziókat. Szíriában, Libanonban, Irakban, de még Oroszországban is így dolgozunk.
– Milyen adatokkal szolgáltak az első kutatási eredmények?
– 2013 novemberében geofizikai műszerekkel vonultunk helyszínre, így kerestük ugyanis, hogy hol rejtőzhetnek a templomhoz tartozó falmaradványok. Az eredmények már másnapra megvoltak és kiderült, hogy egy-másfél méterrel a mai talajszint alatt ott vannak a bazilikális elrendezésű háromhajós templomnak az oszlopsorai és az oldalfalak egy része is jól kivehető volt a felvételeken. Sőt még a kolostorépületekből is látszódott néhány falszakasz.
– Mi minden került elő a feltárás kezdete óta?
– 2016-ban kezdődtek meg az első feltárások, akkoriban még meglehetősen kis területen, önkéntes munkában dolgoztunk. 2019-től kezdve az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Bethlen Gábor Alapnak a támogatásával a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával már nagyobb léptékben zajlik a munka, kiszámíthatóbb és eredményesebb kutatásokat végezhetünk. A kezdetekkor a radarképek alapján egyből a templom területén kezdtük a feltárást, mert tudtuk, hogy ott rejtőzhetnek a királysírok. Igyekeztünk megcélozni azt a területet, ami az egykori négyezet lehetett. A fő és kereszthajó találkozásánál lévő helyet hívják így.
– Mit találtak idén?
– Az idei feltárások minden szempontból megerősítették feltételezéseinket és megkaptuk az engedélyt arra is, hogy felbontsuk a szentély felett húzódó falusi utat. A kolostortemplom jelentős része egy olyan területen fekszik, amit azóta a Jolánta Kulturális Egyesület megvásárolt, de a szentély ebbe nem tartozik bele. Mivel a falu újraalapításakor már út épült a régi szentély fölé, így ott a romok meglepően jó állapotban maradtak meg, másfél méter magas falszakaszokat is találtunk. Az alaprajz rekonstruálása után az is kiderült, hogy ez nem egy klasszikus ciszterci templom, mivel a mellékhajók nem egyenes szentélyzáródásúak, hanem félkörívesek. Abból a korszakból kevés ilyen jellegű templomot ismerünk.
– Milyen nehézségek hátráltatták a munkát?
– A templom közepét jól behatároltuk, de a radarfelvételek a szentélyekre nem mutattak biztos körvonalat, mert ott olyan mennyiségű törmelék halmozódott fel, hogy a radar nem tudta egyértelműen kirajzolni az alaprajzot. Így azt sem tudtuk teljes bizonyossággal, hogy valóban a kereszthajóban járunk-e. Viszont már az első évben találtunk egy tumba, vagyis egy előkelő síremlék alapozását. Az egykori építmény belseje üreges volt, de látható, hogy az alapokig visszabontották, mint a teljes épületszerkezetet is. Ennek oka, hogy Egres környéke építőanyagban-szegény terület, a helyiek pedig az évszázadok során elbontották a templom maradványait, elhordták a téglákat és a köveket. Tavaly a déli pillérrel párhuzamos északi mellett egy teljesen ugyanilyen tumba alapozásra bukkantunk rá. Méretében és formájában is megegyezett. Jó esély van rá, hogy az északi II. Andrásé, míg a déli második felesége, Courtenay Jolánta nyughelye volt. Azt már egészen biztosan tudjuk, hogy ezek a keresztház előteréhez tartoznak, kicsi az esélye annak, hogy bármilyen más sírhelyként azonosító emléket találunk.
– Akkor mondhatjuk, hogy biztosan megtalálták a király és a királyné sírját?
– Jövőre szeretnénk feltárni a szentélyek és a tumba alapozásokat rejtő sáv közötti maradék területet. Csak akkor mondhatjuk biztosan, hogy a templom kiemelkedő részén csak ez a két sírhely volt. Eddig is valószínű volt, de most már 99 százalékban biztos, hogy megvan, amit kerestünk. Viszont a fennmaradó 1 százalékot csak jövőre zárhatjuk ki.
– Vannak forrásanyagok, amelyek segítenek a kételyek eloszlatásában?
– A királyi sírok esetében nem remélhetjük, hogy GPS koordinátákkal adják meg a pontos helyüket. Egy biztos, hogy 1233-ban az egresi kolostorban temették el Jolántát, két évvel később ide kerültek II. András földi maradványai is. Sajnos a tatárok Egres környékét is lerohanták, a templomba menekült embereket lemészárolták, a helyet pedig kifosztották. 2016-17-ben feltártunk egy tatárjáráskori tömegsírt is, amelyben az építészeti törmelékek mellett ott rejtőztek az áldozatok maradványai is. Az is látszik, hogy a túlélők a pusztítás után visszatértek és nem sokkal a mészárlás után a templom déli hajójában ásott gödörbe temették el a holtakat, plusz olyan tárgyak, mint például csattok, ékszerek és buzogányfejek is a testek közé kerültek. Az áldozatok között megtalált egyiptomi faragott hegyikristály pohár töredékei is jól bizonyítják, hogy elképesztő kultúrájú és gazdagságú országot ért akkor a pusztítás.
– Miért nem vitték magukkal a tatárok ezeket az értékeket?
– A támadók az apróságokkal nem foglalkoztak, hiszen voltak itt nemesebb kincsek is. Kicsi a valószínűsége, hogy ne dúlták volna fel a királysírokat. Valószínűleg a halotti ékszereket elvitték, de a csontokkal nem törődtek. Az sem teljesen kizárt, hogy a túlélők más helyre temették el a király és a királyné maradványait. Nem adjuk fel a reményt, hogy esetleg véletlenül valahol egy külön helyen helyezték el őket az oltár körül. Elképzelhető, hogy a tatárjárás után a tumbákat nem is hozták helyre, illetve lehet, hogy már akkor vissza is bontották őket.
– Van elképzelésük arról, hogy hol rejtőzhetnek a király és a királyné csontjai?
– Előfordulhat, hogy elpusztultak, a tömegsírba temették őket, de az is meglehet, hogy az oltár körül, a jövő évben feltárandó kiemelt zónában helyezték el őket. Az is érdekes lehet, hogy mi maradt a tumbákból az alapozáson kívül. A tömegsírban sok süttői vörösmárvány töredéket találtunk, ami már III. Béla idején közkedvelt kőzet volt, Egresen is nagy mennyiségben találunk belőle, bár nem minden a tumbákhoz tartozott, kisebb-nagyobb darabokat az épület alapozásakor is felhasználtak. Csak hosszabb kutatás után derülhet ki, hogy mi tartozott a síremlékhez és melyek voltak a katedrális díszítőelemei.
– Idén csak két hónapig zajlott a feltárás. Akadályozta a munkát a koronavírus-járvány?
– Részben. Az első héten még minden rendben volt, majd bevezették a korlátozásokat és csak azok a kollégák maradtak kint, akik vállalták a karantént. Egyébként az ásatási terület nem lehetne járványbiztosabb azaz fertőzésmentesebb pont. A Maros partján fekszik a zsákfalu, szinte semmi mozgás sincs, embert is alig látunk. A központunk a feltárás helyszínével szemben volt, boltba nem jártunk, szinte steril környezetben voltunk. A főtt ételt a szomszéd faluban készítették el nekünk. Természetesen hazatérésünk után mindenki karanténba vonult és elvégeztük a teszteket. Bár biztonságos helyen voltunk, de a szabályok betartására ennek ellenére is nagy hangsúlyt fektettünk. Azt hozzá kell tennem, hogy mindenki negatív tesztet produkált.
– Egy korábbi interjújában említette, hogy háromdimenziós rekonstrukció készül a kolostorról. Teljesen megalkotják az épület képmását?
– Tudjuk, hogy hogyan nézett ki a szentély, így már elkészíthetjük a nagyjából végleges alaprajzot, és arra rá lehet húzni digitálisan a falakat, illetve a belső tereket. Ahogy feldolgozzuk a kőanyagot, úgy ez az egyszerű modell folyamatosan bővül és a végén egy szépen texturázott történetté növi ki magát. Szeretnénk, ha már idén megszületne a digitális rekonstrukció, az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója kapcsán pedig kiállítás formájában mutatnánk be eredményeinket.
– Mi lesz Egresen? Bemutatnák a romokat is a nagyközönségnek?
– Igen, de valószínűleg visszatemetnénk mindent, ugyanis a terület gondozási, fenntartási költségei jelentősek lennének. A felszínen megfelelő kőanyagból rajzolnánk ki a kolostor alaprajzának pontos mását. A régészeti bázisként használt parasztházban pedig akár kiállítóhelyiséget is létre lehetne hozni. Ott bemutathatnánk, hogy mi volt itt, mit találtunk, illetve hogy milyen következtetéseket vonhatunk le II. András korával és Egres későbbi történetével kapcsolatban is.
– Tervezik, hogy iskolákban is bemutatnánk a kiállítás anyagát?
– Mindenféle lehetőségre nyitottak vagyunk, viszont úgy gondolom, hogy az iskolákban az egresi ásatásnál sokkal fontosabb magyar történelmi emlékeket is be kellene mutatni. Gondoljunk a mohácsi csatára, aminek most folyik a hadszíntéri kutatása és szintén a mi intézetünk egyik docense Dr. Bertók Gábor vezeti a munkálatokat a helyileg illetékes Janus Pannonius Múzeum régészeként. Úgy néz ki, hogy az összecsapás pontos helyszínét is tudjuk. A 13. századra visszatérve jó lenne egy többnyelvű interaktív kiállítást létrehozni és azt mutatnánk be az érdeklődőknek. A sima iskolai előadások mellett pedig olyan foglalkozásokat kellene tartani, amivel közelebb hozhatjuk II. András korát a magyarokhoz.
– Hány magyar uralkodó pontos nyughelye ismert?
– A magyar királysírok többségét már megtalálták, de van, hogy nem került elő maradvány, illetve a Székesfehérvárott feltártak többségénél sem sikerült azonosítani, hogy ki kicsoda. A 13. századtól kezdve árpád-házi királyaink Székesfehérvár helyett az általuk pártfogolt kolostorokban temetkeztek. Így került II. András Egresre, fia IV. Béla pedig az esztergomi ferences kolostorba. Székesfehérvárt is erősen érintették a háborúk és történelem viharai, maga a temetkező templom nagyrésze is elpusztult, a sírokat sem kímélték. A legjobb állapotban meglevő maradványok pont II. András szüleié, ugyanis III. Béla és első felesége Châtillon Anna a szakemberek többsége szerint az a pár, akik a Mátyás templomban vannak újratemetve.
– Ha Egresen újabb csontokat találnak, akkor hogyan tudják beazonosítani, hogy valóban II. Andráshoz köthetők?
– Ha van egy önálló sír, amit a pusztítás után hoztak létre és vélhetően oda rejtették el a király és a királyné maradványait, akkor érdemes lesz DNS vizsgálatot végezni. Ezt a szülei maradványainak segítségével lehetne a legkönnyebben ellenőrizni.
– Tervben van, hogy további királysírokat kutatnak?
– Sok uralkodó nyughelyét kellene és lehetne azonosítani, de ehhez a kutatáshoz a legújabb technológiai módszerekre is szükség lenne. Mindig van feltárandó királysír. Például IV. Bélával kapcsolatban is rengeteg hagyomány él a köztudatban, melyeket ellenőrizni kellene. De ez, többek közt a feltételezhető terület beépítettsége miatt egy nagyon hosszú munka.
