Megújult a Szolnoki Művésztelep
A Modern városok program keretei között újult meg a csaknem százhúsz éves intézmény. A fejlesztés eredményeként az egész országban egyedülálló komplexum épült fel.
A 118 éves, Magyar Örökség-díjas Szolnoki Művésztelepet a település legszebb részén, a Zagyva folyó partján adták át 1902 júniusában, azzal a céllal, hogy egyedülálló lehetőséget biztosítsanak a legtehetségesebb művészeinknek, hogy a lehető legjobb körülmények között alkothassanak. Működésének legújabb, ma is tartó időszaka 2002-ben kezdődött, amikor a kolónia fennállásának centenáriuma alkalmából felújított épületeket átadták. A XX. században sok pusztítást átélt létesítmény állapota addigra olyannyira leromlott, hogy a hagyományhoz méltó szakmai működés feltételei kérdésessé váltak.
A legutolsó felújítási szakasz 2020-ban ért a végéhez, amikor is október 17-én ünnepélyes körülmények között átadták a megújult épületkomplexumot. A munkálatok során felújították a műtermeket, a művészlakásokat és az alkotótereket. Mindemellett rendezvényteret és látványműtermet is kialakítottak. Továbbá a beruházás során rendezvénytérként, kiállítóhelyként új funkciót kapott a művésztelep kertjében található úgynevezett Művésztorony. A meglévő épületeken kívül két új, szakmai épülettel is gazdagodott a terület. A szobrászműhelyben ideális körülmények között bronzot önthetnek, hegeszthetnek, illetve követ vagy fát faraghatnak. A másik új épület egy grafikai műhely, ahol hagyományos grafikai eljárásokat lehet végezni, mint például a litográfia, a rézkarc vagy éppen a fa- és linómetszés.
Verebes-Nagy Edit, a telep operatív vezetője elmondta, hogy a felújítás alatt a megszokott élet a művésztelepen egy időre felborult. Mintegy két évre minden lakó kiköltözött, de idén júliusban ismét benépesültek a műtermek. A felújítás ideje alatt a művészek egy régi iskolaépületben kaptak műtermeket, lakásokat pedig a város különböző pontjain. Ez az időszak rengeteg logisztikát igényelt: volt, aki nem is tudott dolgozni, míg mások számára ugyanúgy folyt a munka. Hozzátette: a régi épületeken nem történt olyan felújítás, ami a megszokott látképen változtatott volna. Az itt található, ikonikusnak nevezhető házak 1902-ben, a telep alapítása után egy évvel épültek, és többször kellett helyrehozni rajtuk a világháborúk által okozott kárt. Kiemelte, hogy a telepnek többször kellett újjáélednie, és most, az eltelt évtizedek után az őt megillető renováláson esett át, amit Csendes Mónika és Álmosdi Árpád építészeknek köszönhetnek. Mára az udvar összképe is megváltozott, hiszen a korábbi használaton kívüli, növényekkel benőtt hátsó területet beépítették, az új épületeket pedig őshonos növényekkel vették be.
Verebes György, a Szolnoki Művésztelep vezetője elmondta, hogy a Várkerület projektje nem áll meg, a fejlesztések folytatódnak. Jelenleg készülőben van a Várkapu Látogatóközpont, az épület már áll, de még mintegy másfél év kell ahhoz, hogy a belső látványvilág és a külső környezete, a két kilátóval és a tematikus várjátszótérrel elkészüljön. A régészek eddig is sokat dolgoztak a látogatóközpont alapjainál, tulajdonképpen az avar kor rétegig leástak. Az egykori szolnoki vár közepén, a föld alól igazi régészeti kincsek kerültek elő: tíz méter mélyen megtalálták az egykori szolnoki ispáni vár leletanyagát és a török hódoltság idejéről származókat is. Ezeket majd a látogatóközpontban tekinthetik meg az érdeklődők, ahol a szolnoki vár történetét bemutató, modern, látványos és egyben történelmi szempontból hiteles kiállítás nyílik.
