Minden rendben, de valami hiányzik

Martin Wolf a Financial Times gazdasági rovatának 74 éves főszerkesztője. Azt hinnénk, hogy egy ilyen nagy tekintélynek örvendő gazdasági publicistát nem érint túl komolyan a karantén, hiszen nem kell attól tartania, hogy elveszti állását és bizonyára nem is egy aprócska panellakásban vészeli át a járványt. Hogy mégis milyen nehezen viseli a vesztegzárat, arról „koronavírus naplók” rovatába írt beszámolója ad képet.

Első olvasásra kissé alábecsültem Martin Wolf prózáját. Az eredeti angol szöveg meglehetősen egyszerű nyelvezetet használ, nagyon rövid és velős mondatokkal.  Eleinte úgy ahogy van, teljes egészében akartam lefordítani a rövid beszámolót, de hamar rájöttem, hogy ehhez nincs tehetségem. Az átültetés ugyanis műfordítói gondosságot igényelne.

Noha kétlem, hogy Wolf komoly irodalmi műnek szánta volna a rövid naplót, a szöveg tömörsége és egyszerűsége kétségtelenül hordoz irodalmi üzenetet. Talán a karanténban töltött hétköznapok sivárságára akar ezzel utalni, talán így érezteti a ’minden rendben, de valami hiányzik’ érzést. Hiányoznak az élet apró örömei. Neki például az unokákkal való találkozás.

„Integetek és örömömben megkocogtatom az ablaküveget. Az apjuk a háttérben áll. Nem sokkal később feleségem, Alison is lejön dolgozószobájából és csatlakozik hozzám. Nagymama!, hangzik a még lelkesebb kiáltás. Aztán alig 10 másodperc elteltével már valami más köti le a figyelmüket és elfutnak. Minden néma.” – áll a cikk egyik bekezdésében.

Martin Wolf koronavírus-naplója az idősebb korosztály karantén-keserűségeinek egyikét járja körül: ki tudja, meddig nem lehet együtt az unokáival. Igaz, láthatja őket, de csak az ablakon keresztül, ahogy a kertben játszanak, ráadásul a sok közül is csak azokat, akik a közelben laknak.

Azt ő is leírja, hogy a munkája miatt nem kell aggódnia, sőt otthonról még talán kényelmesebben is dolgozhat, valamint a bevásárlás sem okoz különösebb problémát. Feleségével is békében megvannak, igaz – teszi hozzá bölcs öniróniával – sajnálja kicsit párját, amiért el kell tűrnie a kormány inkompetenciájával kapcsolatos dühös eszmefuttatásait.

Egyedül az unokáit hiányolja.

És persze őt is szorongatja az a bizonytalanság, ami mindannyiunkat: mikor lesz vége ennek az egésznek?

A cikk forrása a Financial Times-on jelent meg Coronavirus Diaries: Martin Wolf on the pain of family separation címmel.