Ő nyerte a tipográfiai Oscar-díjat

Farkas Anna: a tervezőgrafikus még pihenése közben is dolgozik. 

– Felmenői között több művész is volt, nagymamáját, F. Györffy Annát ismert és népszerű mesekönyvillusztrátorként tartják számon. Mondhatjuk azt, hogy a családi háttérnek köszönhetően egyenes út vezetett a képzőművészethez?

– Igen. Emlékszem, hogy már egészen kisgyerekként elhatároztam, hogy valami olyasmit szeretnék csinálni, mint ő. Elbűvölve néztem ahogy rajzol és mindig meglepett hihetetlen kreativitásával. Nagyon tetszett, hogy otthon dolgozott, nem kellett nap mint nap bejárnia egy munkahelyre és szabad volt. Végül ezért lettem tervezőgrafikus. Mindig is szükségem volt arra, hogy legyenek „korlátok”, legyen mihez alkalmazkodni és, hogy legyen egy konkrét probléma, amit meg kell oldani – talán ezért választottam az autonóm helyett az alkalmazott művészetet.

– Nagymamája nagy hatással volt gyermekkorára és későbbi pályájára. Mit és miért emelne ki az együtt töltött időszakokból?

– Belém ivódott a kreatív gondolkodás, a kézügyességem kihasználása, a szabadságérzet, az irodalom szeretete – mindaz, ami a nagymamámat is jellemezte. Ő tanított meg hímezni, horgolni, varrni. Kicsit már nagyobb lehettem, amikor vele beszélgettem először a tipográfiáról, hogy milyen érdekes számomra, hogy ugyanaz a betű sokféleképpen nézhet ki, mégis mindig ugyanaz marad. Több évtizeddel később ezek az élmények egyértelműen jelentek meg a munkáimban, például a kézzel hímzett doktori disszertációm borítójában vagy az egy. animált logójában.

– Elgondolkodott azon, hogy ön is mesekönyv-illusztrátor legyen?

– Cuksika a meghatározó, halhatatlan és szerethető mesefiguráival olyan magara tette a lécet, hogy ez sohasem jutott eszembe.

– Mi volt az első jelentősebb munkája?

– Szerencsés lehettem, mert már a kezdetekkor jó feladataim voltak. Az első jelentősebb munkám a Prospero külföldi könyvimportőr cég arculata volt. Amit talán többen ismerhetnek, az a 2002-ben tervezett Uránia mozi – még ma is használatban lévő – emblémája.

– Egy korábbi interjújában úgy nyilatkozott, hogy sokszor nem vették komolyan. Hogyan merített erőt az elutasításból és a szkeptikus hangokból?

– Határozottan csináltam tovább a dolgomat és azt, amit fontosnak tartottam, nem törődve az akadályokkal. Talán ebben az esetben előnyt jelentett, hogy mindig is nagy volt bennem a versenyszellem.

– Ezt bizonyítja, hogy portfóliója az évek során számos megrendeléssel bővült. Melyik munkáját tartja a legfontosabbnak?

– A megrendelésre vagy tenderre készült munkáim közül talán a Zeneakadémia arculat (2013) volt meghatározó mérföldkő. Ez hozta az első Red Dot díjat az Allison Advertising csapatának és nekem. Az egyik kedvenc arculattervezésem, mert ez volt a „legsimább”, kompromisszumok nélküli projekt – nem mellesleg egy régi álmom vált valóra. Egy másik kedvencem – a Magyar Formatervezési Díjas – Magvető kiadó arculata (2016), ami szintén egy tenderen nyert és a mai napig is nagyon sokan gratulálnak hozzá. A saját projektek közöl mindenképpen az Anaptárt kell megemlítenem, amely egy unaloműző ötletből kiindulva, hosszú távú vállalássá és design körökben a világ több pontján is ismert termékké nőtte ki magát, valamint két Red Dot díj mellett egy doktori fokozat megszerzését is eredményezte.

– Miben rejlik ennek a speciális naptárnak a különlegessége?

– A különlegességén túl, az az egyedi fejlesztés benne, hogy a Hold csillagászati adatait én jelenítettem meg először így. Ennek a különleges rendszernek köszönhetően – reményeim szerint – be tudom majd mutatni, hogy a körülbelül 18,5 éves teljes holdciklus, egy önmagába visszatérő, térben is ábrázolható spirálgyűrű.

– Gyakran elhangzik, hogy az interneten minden elérhető. Ennek fényében nem érzi úgy, hogy egyesek feleslegesnek tarthatják a kalendáriumát a benne rejlő információkkal együtt?

– Szerintem az Anaptár kapcsán nem az egyes adatok a lényegesek, hanem az a komplex vizuális mintázat, vagy az az esztétikusan megjelenő rendszer, amelyet ezek az adatok „kirajzolnak”. Aki csak egyszerűen azt szeretné megtudni, hogy ma mikor nyugszik le a nap, az természetesen felmegy egy oldalra és leolvassa, hogy 18:45, de ha valaki szeretné összefüggéseiben megélni az időt vagy a rövidülő nappalok hosszát rendszerben látni, az könnyebben eligazodik és vizuálisan értelmezheti ezeket a ciklikusan változó törvényszerűségeket.

– Az Anaptárhoz írt doktori disszertációja Red Dot-díjat nyert. Hogyan élte meg ezt a sikert?

Ez a Red Dot: Best of the Best egy igazán különleges díjazás, szakmai életem eddigi legnagyobb elismerése. Nagyon nagy dolog és fantasztikus érzés, hogy a már korábban is említett saját projekt kapcsán, a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának készített Anaptár, művészet és tudomány metszéspontja című disszertációm nyerte el. Ez a siker mindenképpen visszaigazolása annak, hogy jó úton járok és erőt ad a folytatáshoz, hiszen amikor 11 éve belevágtam az első Anaptár elkészítésébe, már tudtam, hogy ez egy hosszú és nagy projekt lesz, ha a teljes holdciklust szeretném megjeleníteni. Most csak kb. a kétharmadánál járok, így koránt sincs még vége.

– A Lipcsei Könyvvásár magyar pavilonjának arculatával, illetve az egy. magazin animált logójával elnyerte a tipográfiai Oscar-díjat. Ezt vagy a Red Dot-díjat tartja fontosabbnak? 

– Mindegyik más miatt fontos. Nehéz összehasonlítani egy több mint 70 éves amerikai és egy több mint 65 éves európai szakmai díjazást. De azt hiszem, a disszertációmmal elnyert Red Dot: Best of the Best most nekem fontosabb, mert beigazolódni látszik a doktorim egyik tézise, hogy „az aprólékos megfigyelések, a kísérletező attitűd és a kitartó munka eredményezhet újabb rendszereket, vagy olyan produktumokat, amelyek adott összefüggésben korábban »láthatatlanok« voltak”.