Somlyó György: Rámpa – könyvajánló
A józsefvárosi pályaudvaron egykoron egy rámpán keresztül vezetett az út a halálhoz.
Mi minden juthat eszünkbe egy rámpáról? Valahonnan valahová elvezet, összeköthet két utcát vagy közteret, de el is választhat egymástól dolgokat. A józsefvárosi pályaudvaron évtizedekkel ezelőtt, egy borús, ködös őszi napon egy rámpa éppen az életet és a halált elválasztó emelkedőt testesítette meg. Budapest búcsúzni kényszerült megannyi lakójától, akiknek egyetlen mentsvára a védlevél volt. Vitathatatlan, hogy a holokauszt utolsó felvonása zajlott le aznap a főváros szívében.
Ordibálás, kígyózó sorok, araszoló embertömeg, folyamatosan megtelő marhavagonok és a peronon álldogáló csendőrök testesítették meg az embertelenséget. A deportáltaknak már nincs nevük, a halálvonattal egyszerűen kiírják őket a történelemből. Dolgos emberek, célokkal teli polgárok vesztek ily módon oda. De vajon mit élhetett át az apa, ki fiát csak a zsúfolt vagon ablakának rácsán keresztül érinthette meg? Vajon a nagyapa elégedetten pillantott vissza élete remekművére az állomáson, ahol a csatornák az ő keze nyomát viselik? A rámpán állva végül bebizonyosodik: az élet sokszor egy papíron múlik.
Somlyó György Rámpa című önéletrajzi regénye tökéletesen visszaadja 1944. november 28-ának a hangulatát. A nácibarát Szálasi-kormány utolsó deportálási akciójával kapcsolatos személyes élményeit négy évtizeddel később írta meg. A narrátornak köszönhetően apró, jelentéktelennek tűnő gondolatok, a rámpán várakozók reakciói, a peron kockái között árválkodó sárga fűcsomó adja vissza leginkább annak a szomorú napnak és a második világháború szomorú mindennapjait. Egy kötet, melyet Kertész Imre híres műve után nyugodtan nevezhetnénk a „második Sorstalanságnak”.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az íróról:
„Somlyó fáradhatatlanul ír, napról napra lép tovább, nem ölti magára a »nagy öreg« maskaráit, ellenkezőleg: szinte élete végéig egy örökifjú faun könnyed varázsát árasztotta. Művészete egyfajta mérlegszerepet tölt be; kétségtelen, hogy az elmúlt tizenöt évben az ő versei kínálták az egyik legmélyebb létértelmezést” – írta Báthori Csaba a Litera.hu-n Somlyó halálakor.
Így vélekednek a műről:
„Somlyó György Rámpa című műve a magyar holokausztirodalom feltehetően egyetlen tudatregénye, amely úgy viszi színre a költő megkettőzött alakjában a túlélés ambivalens tudatát, hogy a holokauszt esztétikai ábrázolása az önéletrajzi alany saját élményeinek összefüggésében nyeri el epikai hitelét.” Horváth Péter, MMA Lexikon
Ezt gondolja egy olvasó a műről:
Egy olvasó szerint a Rámpa rendkívül gondolatgazdag regény, amelyet méltatlanul elfeledtek.
„Nem tudom, olvasta-e Kertész Somlyó regényét, és ha igen, mit gondolt róla. Érzésem szerint sokáig elvitáztak volna a témán. De mindkettejükben ugyanazt a szűnni nem akaró keresést, kérdezést, reflektáló hajlamot látom, amely bármennyit is írna az ember, és bármennyire is folytatná folytathatatlan életét, állandóan érezteti: NINCS VÉGE” – írta egy másik Somlyó-rajongó a moly.hu-n.
Idézet a könyvből:
„Itt állok a rámpán innen sorakozó oszlopban, igyekeztem jó hátra maradni. Hogy ne kerüljek hamar sorra. Hogy minél később kerüljön rám a sor, s a rám kerülő sor sorsomat eldöntő pillanatára. Amikor majd kiderül, hogy ittlétem – nem filozófiai értelemben, nem e világi létem, csak a rámpán inneni létem – voltaképpen látszat, és a valóságban (ha van több valóság, s természetük közt különbséget lehet tenni) a rámpán túliakhoz tartozom. Mint ahogy érzésem szerint mindenképpen hozzájuk tartozom. De nekem mégis van ilyen, hacsak látszatra is, bár ez a kezemben lévő látszat teljesen a valódiság alakját őrzi, és csak ott fog kiderülni, ha rám kerül a sor, hogy minden látszata ellenére… Most mindenesetre nekem is van, mint a velem egy oszlopban állóknak. Igyekeztem hátrahúzódni, hogy ez a látszat minél tovább tartson. Most már nekem is van. Tetszés szerint kitölthető. Biankó csekk. Élet vagy halál? Ki tölti ki?” 1. fejezet
