Takáts Gyula: Vitorlás a berken – könyvajánló
A régi jó dolgokból nem maradt semmi... Ez a mondás Takáts Gyula: Vitorlás a berken című műve kapcsán is megállja a helyét, melyben gyermekszemmel térképezhetjük fel a Nagy-berek páratlan világát.
Perc János élete és munkája meglehetősen unalmas, hiszen felváltva a Vacuum Oil Company, valamint a Szervestrágya Vállalat strázsájaként dolgozik. Ám mégis az egyszerű ember bajusza alól hangzanak el az izgalmasnak tűnő történetek a tőzegről, a Feketeországról és a Hosszúláp-szigetről. Utóbbiról mindenki hallott, de a telepőrön kívül senki sem tudja, hogy merre van. A főhős testvérével, Samuval úgy dönt, hogy felfedezi a titokzatos helyet, az expedíció szervezése közben ki is kötnek Jurasich Gerzson nyugalmazott hajóskapitánynál, aki végül útnak indítja a nádasok világába őket. Emellett pedig azt kéri a testvérpártól, „javítsák ki a térképet, ha a keresett helyen még sincs ott semmi”. A kalandorok vajon meglelik a bödönhajót, amin az egykor tengereket járó kapitány töltötte a gyermekkorát? Hogyan tárul fel ez az ősi világ a főhős és Samu előtt? Az érintetlen természetbe érve rájönnek arra, hogy az érintetlen világ kizsákmányolása mekkora bűn.
A „Balaton-kérdés” nemcsak manapság, hanem évtizedekkel ezelőtt is foglalkoztatta az embereket. Takáts Gyula, a kötet szerzője is többször szót emelt a tó környezetének átalakítása ellen, és nem véletlen az sem, hogy ifjúsági regénye – mely számtalan önéletrajzi vonást tartalmaz – is kötődik a tóhoz, pontosabban Nagy-berekhez. A sorok olvasása közben megnyílik előttünk egy különleges világ, egy vízi birodalom, ahol szigetek, gulyák, halászok tengetik mindennapjaikat. Mindezt pedig saját fiatalkori kalandozásai, élményei alapján vetette papírra az író. A szerző Nagy-berek iránti rajongását az is jól szimbolizálja, hogy még diplomamunkáját is erről a területről írta. A cselekményből néha kiütközik a hangsúlyozó, tanító szándék megbontva annak egységét, ugyanakkor az olvasónak tanulságot jelenthet, hogy az egyre inkább embertelen társadalmat a gyermekvilágon keresztül jeleníti meg.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az íróról:
„Életműve alapján mondhatjuk, hogy Takáts Gyula élete és művészete egy nagyszerű és meggyőződésem szerint sikeres kísérlet a genius locival való harmónia megteremtésére, melynek gyümölcse a táj s a hely szellemének belső átélése és annak külső megjelenítésére való képesség.” – Stamler Ábel, Képírás Folyóirat
Így vélekednek az alkotásról:
„… az Egy flóbertpuska története (1967) és a Vitorlás a berken (1971) című regényeiben a gyermekszereplők térnek vissza az érintetlen természetbe, s annak tapasztalataival szembesülve lesznek igazán érettek – erkölcsi vonatkozásban is. Megtanulják, hogy a természetet nem szabad kizsákmányolni, hanem meg kell hallgatni és meg kell fogadni tanítását. Erre azonban csak a fogékony érintetlen gyermeki lélek képes igazán.” – Rónay László
Ezt gondolja egy olvasó a műről:
Egy névtelen olvasó szerint Takáts az eltűnő lápvilágra hívja fel a figyelmet, ahonnan kibányászták a tőzeget, a vizeket lecsapolták, a területet feltöltötték, hogy nyaralók, villák nőjenek ki a földből. Biztos ez a jó irány?
Idézet a könyvből:
„A zsebéből óvatosan drótot vett elő. Lassan, de biztos kézzel dolgozott. Majd gyors mozdulattal a kemény drótot átütötte a hal alsó állkapcsának a vékonyán. Kihúzta az összeszorított éles fogak között, és rácsavarta a drót rövidebb szárát a hosszabbra. Összenyalábolt egy csomó élő nádat, és arra kipányvázta a csukát. Rálépett a hal fejére. Kivette a Zöldnád szigonyát a csuka testéből.
– Te görény! – és arra gondolt, a másikra, amikor elindult a szigonnyal a kunyhó felé.
Épp ez az indulat, a berek ilyen egyszerű törvénye volt az, amelyik Jurasich Gerzson zászlajára a hajóinasokat felborzoló kurta parancsot adta.” – 30. fejezet
