Történelmi lelet a Duna mélyén
Öt-hat méter mélyen, a parttól mintegy tíz-tizenöt méternyi távolságra feküdt a Duna medrében az a török hódoltság korabeli mozsárgolyó, amelyet gyakorlatozás közben találtak meg a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság búvárai.
Szél Norbert tűzoltó főhadnaggyal, merülésvezetővel a megtalálás körülményeiről és a mélyben rejlő további kincsekről is beszélgettünk.
A fővárosi katasztrófavédelmi búvárokat jórészt akkor riasztják, ha Dunában elmerült járművet, eltűnt személyt kell felkutatniuk, de előfordult már olyan is, hogy hajóbalesetnél vetették be őket. Ahhoz, hogy ilyen helyzetekben maradéktalanul helyt tudjanak állni, rendszeres gyakorlásra van szükségük. Ám merülés közben nemcsak arra figyelnek, hogy a körülményeket megszokják, hanem arra is, hogy mit rejthet az őket körülvevő mederszakasz.
– A kőgolyó megtalálásának napján a Várkert Bazár előtti folyószakaszon merültünk. A feladat szerint egy, a környéken eltűnt gépjárművet kellett megtalálnunk. A keresés során bukkantam a sóderágyban fekvő tárgyra. Szabályos alakja azonnal felkeltette az érdeklődésem – idézte fel Szél Norbert.
A tűzoltó megjegyezte: többször találtak már a Dunában robbanóanyaggal ellátott szerkezeteket, ezért a kőgolyót is óvatosan közelítette meg, hogy semmiképpen ne történjen baleset. Kiásta a meder aljából, és meggyőződött arról, hogy nincs rajta olyan rés vagy nyílás, amelyen keresztül bármilyen, robbanásra képes anyagot helyezhettek volna el benne.
– Az erős sodrás és a húsz-harminc centiméteres látótávolság miatt nehezen lehet tájékozódni a vízben, emiatt hason fekve szoktunk közlekedni a meder alján. Mivel nem voltunk telefonos kapcsolatban, a parton lévő kollégáim eleinte nem tudták, hogy mit találhattam – tette hozzá.
Szél Norbert – immár kezében a hatvan-hetven kilogrammos golyóval – tizenöt-húsz perc alatt érte el a negyvenöt fokos dőlésű partfalat. Lassan haladt, hiszen a meder tele van kövekkel, hordalékkal, vasdarabokkal és további oda nem illő tárgyakkal, amelyeket ki kellett kerülnie.
– Miután felhoztam a tárgyat, azt latolgattuk, mi is lehet valójában. Felvettük a kapcsolatot a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, ahol megerősítették, hogy nem valamiféle díszkőről, hanem mozsárágyúból származó golyóról van szó. A tűzszerészek megvizsgálták, és megbizonyosodtak, hogy nincs benne töltet – mondta.
A török hódoltság korabeli lelet megtalálója szerint kevés az esély arra, hogy ezt a lövedéket máshonnan sodorta volna ide a víz, hiszen egy ilyen súlyú tárgy hamar elakad a meder alján. Valószínűleg egy nagyobb harcban, például Buda ostrománál lőhették ki egy mozsárágyúból, és onnan kezdve több száz évig hevert háborítatlanul a hordalékban.
– A Duna egyébként számos érdekességet rejt, amelyeket nehéz észrevenni. Sokan szemétlerakóként tekintenek a folyóra, és páncélkazettától hűtőig gyakorlatilag mindent beledobnak. Találkoztunk már bűncselekményhez köthető pisztolyokkal, de rendszámtáblát, okmányokat, kerékpárt, gépjárművet is rejtettek már el a vízben – ismertette.
Szél Norbert felidézte, hogy két évvel ezelőtt rekordalacsony volt a Duna vízállása, aminek köszönhetően több évtizede a mederben rejlő tárgyak is előkerültek. Említette azt is, hogy a Margit híd egyik pillérénél egy régi lovaskocsira bukkantak, ami valószínűleg egy évszázadokkal ezelőtti közlekedési baleset következtében zuhant a folyóba.
– Ha leengednénk a Duna vizét, a kiszáradt mederben rejlő eszközök, leletek sok mindent elárulnának Budapestről és az életünkről – jegyezte meg, majd hozzátette: rendkívül büszkévé tette őket, hogy a golyó megtalálásával egy kicsit ők is hozzá tudtak tenni Magyarország történelméhez.
Felmerül a kérdés, hogy mi lesz a golyó sorsa. Várkonyi Melinda őrnagytól, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kommunikációs tisztjétől megtudtuk, hogy a tárgy leltári számot kap, ha pedig kiállítják, akkor a díszudvaron helyezik majd el, ahol több hasonló lövedék is megtekinthető.
A múzeum tájékoztatása szerint mivel a Duna partvonala a XVI–XVII. század után számtalanszor változott, semmi biztosat nem tudhatunk arról, hogy miért éppen ott került elő a golyó, ahol a búvárok megtalálták. Annyi biztos, hogy a budai Vár és Pest városa a hódoltság időszakában számtalan ostromot megért, így ezek bármelyikéhez köthetjük a lövedéket. Egyébként annak idején a tömör vas és kő ágyúgolyókba – a modern robbanótestekkel ellentétben – semmilyen robbanóanyag nem került, ezért akkor is minimális a robbanás esélye, ha lőporral töltött üreges típusról van szó.
Pontos kőzetvizsgálat nélkül jelenleg nem lehet megmondani, hogy hol faraghatták ki a Dunában talált golyót, de azt kiderítették, hogy tömörsége miatt a tömegével, nem pedig robbanás által pusztított.
