Adj vért, ments meg 3 embert!

Ma van a véradók napja. Kollégánk, Györgyei Szabó Magdolna is közzéjük tartozik, most azt is megírta, milyen érzés másokon segíteni.

1988-tól a Magyar Vöröskereszt javaslata alapján minden november 27-e a véradók napja Magyarországon. Ők azok a névtelen, csendes és önzetlen hősök, akik ellenszolgáltatás nélkül segítenek az ismeretlen rászorulókon, egy véradással akár három betegen is. 

Fogy a türelem, a bezártság mind fárasztóbb, a bizonytalanság, a szeretteink és a saját egészségünk féltése egyre jobban megvisel mindannyiunkat. Ebben a helyzetben az egyik legjobb, amit tehetünk, hogy túllépünk a saját szorongásainkon, és körülnézünk, hogyan segíthetnénk másoknak. Nemcsak pénzzel, hanem egymásra figyeléssel, testi-lelki segítségnyújtással vagy akár a vérünkkel is.  

Bármikor szükségünk lehet rá

Ugyan az orvostudomány hihetetlen tempóban fejlődik, a vért máig nem sikerült semmivel sem pótolni, az továbbra is nélkülözhetetlen az életmentésben és a gyógyításban. Azt gondolhatnánk, hogy csak a baleseti sérülteknél vagy nagyobb műtétek során van szükség vérátömlesztésre, pedig nem. A daganatos betegek gyógyításához, különböző vérkészítmények előállításához is folyamatos vérutánpótlás kell. Ahhoz, hogy a magyarországi egészségügyi intézmények ellátása biztosított legyen, évente nagyságrendileg 390 000 véradóra van szükség, ez munkanapokra lebontva napi 1600-1800 véradást jelent. 

Igen, még most, a járvány alatt is, amikor számtalan, nem létfontosságú műtétet halasztanak. A hagyományos véradókra és azokra is nagy szükség van, akik már felgyógyultak a koronavírusból, mert a plazmájukat kutatási, gyógyítási célokra tudják használni. Ahogy dr. Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgató-helyettese napi véradási tájékoztatójában elmondta, nincs szükség igazolásra, negatív teszteredményre, elegendő, ha a korábbi koronavírusos beteg teljesen felgyógyult, tünetmentes, és akkor a gyógyulást követően három hét múlva, azaz 21 nap után már adhat is vért.

Elmondása alapján jelenleg kiegyensúlyozottak a vérkészletek, de mivel folyamatos utánpótlásra van szükség, ezért mindenkit várnak véradásra. Munkanapokon országszerte 60-70 ponton van lehetőség vért adni, a hozzánk legközelebb eső helyszínekről és időpontokról az Országos Vérellátó Szolgálat vagy a Magyar Vöröskereszt oldalán lehet tájékozódni. 

„Adj vért, és ments meg három életet!"

Nem lennék hiteles, ha úgy buzdítanék mindenkit a donációra, hogy én magam nem segítek ily módon. Múlt hét péntekre jelentkeztem be a Határ úton szervezett véradásra, regisztrált időpontra. Már korábban is többször adtam vért – külföldön is –, így félelem már egyáltalán nem volt bennem, tudtam, mire számíthatok. Azonban kíváncsi voltam rá, hogy most, a koronavírus-járvány alatt van-e bármilyen különbség a véradásban. Szinte semmi, azonkívül, hogy természetesen mindenkin maszk volt, és hogy még a kérdőív kitöltésére szolgáló tollakat is fertőtlenítették. 

Bár irányítottan szerettem volna vért adni egy kedves ismerősöm édesapja részére, sajnos kiderült, mivel nem ugyanaz a vércsoportunk, erre nincs lehetőség. Ez azonban nem tántorított el, hiszen azzal a 450 ml vérrel, amit egy alkalommal adhatok, így is többeknek segíthetek. Ugyanis minden egység levett vérből háromféle vérkészítményt állítanak elő: vörösvérsejt-koncentrátumot, trombocitakoncentrátumot és friss fagyasztott plazmát, ezeket pedig akár három különböző beteg is megkaphatja. 

De hogyan is megy a véradás? 

• Először az adatfelvételre kerül sor, amihez szükség van személyi igazolványra, lakcímkártyára, tajkártyára. Majd ki kell tölteni egy kérdőívet az életmódunkról, betegségeinkről, valamint a vírusjárványra tekintettel arról is, hogy nem vagyunk-e potenciálisan fertőzők, valamint mikor és hol jártunk külföldön az elmúlt időszakban. 
• Ezt követi a gyors orvosi vizsgálat, az egyik ujjat megszúrva ellenőrzik a hemoglobinszintünket. Mivel én már korábban adtam vért, így a vércsoportomat nem kellett megállapítani, hiszen az életem végéig ugyanaz marad, tetszik vagy sem. Aztán egy vérnyomásmérés következik, ahol a doktor rákérdezett, miért olyan alacsony a pulzusom, hogy futok-e. Elég gyakran, tehát ez nem volt kizáró ok a véradásból.
• Ezt követi maga a véradás. Az asszisztens hihetetlen profi módon szúrta meg a vénám, gyakorlatilag semmit nem éreztem, és nem több mint tíz perc alatt le is jött a szükséges mennyiség, a 450 ml vér. Utána még pár perc pihenés, és már mehettem is dolgomra. 

Az egész procedúra nem tett ki háromnegyed órát, és nem is éreztem utána semmit, talán csak egy kicsit éhesebb és szomjasabb voltam a szokásosnál. Jó időpontban is mentem, mert utánam már feltorlódva álltak az emberek. Amit azért eléggé felemelő és szokatlan érzés volt látni, hogy az a 15-20, nyugodtan álldogáló, potenciális véradó mennyire türelmesen vár a sorára. 

Azt hiszem, a véradásnak ez a legszebb része, és ezért érdemes időről időre részt venni benne. Az önzetlenség érzése, hogy úgy segíthetünk másoknak, legtöbbször idegeneknek, hogy gyakorlatilag nincs ellenszolgáltatás. Nem hiszem ugyanis, hogy bárki is a nápolyiért, az egy üveg vízért meg az 500 forintos étkezési jegyért állt volna sorba. Mondjuk az azért nem mellékes, hogy minden vért letesztelnek vírusokra, baktériumokra és olyan fertőző ágensekre, mint a hepatitis–B, hepatitis–C, HIV, szifilisz, gond esetén pedig mindig értesítik a donort. 

Vért adni már csak azért is érdemes és egészséges, mert elősegíti a friss vér termelődését. Minden 18–65 év közötti, 50 kg feletti egészséges személy lehet véradó. A férfiak évente maximum ötször, a nők négyszer segíthetnek ilyen módon. Ahogy számolgatom, ha mostantól kezdve minden negyedévben elmegyek vért adni, úgy sem tudom már Lászlót utolérni. Őt most novemberben, már a 66. évébe lépve búcsúztattak el a véradástól az Országos Vérellátó Szolgálatnál, miután – bármilyen hihetetlen – már 150 alkalommal adott vért. Hétköznapi emberként egy igazi példakép.