„A határtalan magyarság elvét vallom”
Vörös Krisztina | 2020.04.18. | Irodalom

„A határtalan magyarság elvét vallom”

Intézményi összefogás által segítséghez juthatnak az irodalmi alkotók. Farkas Wellmann Endrével, az Előretolt Helyőrség felelős szerkesztőjével beszélgettünk a pályázat kereteiről, cukorbetegségről, ideális világképről.

– Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. Milyen típusú művek érkeztek be eddig a Karantének irodalmi pályázatra?

– A felhívásnak megfelelően többnyire versek, novellák és regényrészletek, de egy dráma is. Nagyon népszerű a pályázat, naponta 60-70 alkotás érkezett az első napokban, muszáj folyamatosan zsűriznünk a küldeményeket. Meg kell jegyeznem azt is, hogy vers kategóriában nagyon sok szép és értékes pályamunka született, ezek nyilván kedvező elbírálásban is részesültek. A prózaszekció is szépen remekelt, bár itt kevesebb a közlésre méltó szöveg. 

– Kik zsűrizik a műveket?

– A szerkesztőség tagjai, és esetenként külsős konzulens is segítségünkre van, a döntéseket minden esetben konszenzus alapján hozzuk. Nehéz, folyamatos helytállást igénylő munka. Itt is elmondanám azt, hogy a helyzetre és a pályázatok nagy számára való tekintettel az egyes pályaműveket különösebb szöveges bírálat nélkül fogadjuk vagy utasítjuk el, ez ügyben a pályázók megértését kérjük. Cserében ott van a folyamatos pályázás lehetősége.

– Legfrissebb köteted a Cukor.baj. kézikönyv cukorbetegeknek. Feltételezem személyes vonatkozású a könyv és a téma. Hiányát érezted a piacon egy ilyen témájú kötetnek?

– A hitelességnek éreztem a hiányát a sarlatánsággal, a félretájékoztatással és az átveréssel szemben. Egy tisztességes könyvet akartam írni a témáról, mint gyakorló II-es típusú cukorbeteg. Úgy tűnik, ez sikerült is. Egyébként az újonnan kialakult helyzetben egyre aktuálisabb a könyv szemléletmódja.

– Milyen a szemléletmódja? Miben gondolod másnak?

– Elsősorban is nem termékcentrikus. Nem akar eladni semmit, hanem gondolkodásra hív. Másrészt, mint minden betegség esetében, a kettes diabéteszben is sok múlik az érintetten. Már a megfogalmazás szintjén is, hogy betegnek tartja-e magát, illetve mennyire mélyíti el magában a betegségtudatot. Mindenképpen ajánlom azoknak is, akik valamilyen civilizációs betegséggel akarnak megbirkózni.

– Mennyiben változtatta meg a napi rutinod a kialakult járványhelyzet?

– Felelős szerkesztőként vagy cukorbetegként? Mindkét tekintetben alaposan. Egyrészt az elvégzendő munka volumene sokszorozódott meg, másrészt pedig – a cukorbaj okán – a veszélyeztetett kategóriába tartozom a járvány tekintetében, ez sem ad okot a túlzott nyugalomra. De nem félek, remélem, annyira nem vagyok rottyon, hogy belehaljak, ha megfertőződöm. De hát ezt nem én döntöm el.

– Mi lesz az első dolgod, amit megteszel miután újra szabadon „mozoghatunk”?

– Felkeresem a szüleimet és végre megölelem őket.

– Szerinted mi az, amit profitálhat az egyén, a társadalom ebből a jelenlegi helyzetből? (A sok negatív vonzatát ismerjük...)

– Egyénileg és kollektíve is az önvizsgálat lehetőségét emelném ki. Ezzel sokan adósak vagyunk. Egyébként nem hiszek annyira abban az elméletben, hogy a járvány lecsengése után minden más lesz. Strukturálisan sok minden változhat, felszínek is átrendeződhetnek, de alapvetően a kutyából nem lesz szalonna.

– Mi kellene más legyen egy általad ideális világban?

– Az ideális világ a filozófusok asztala. Én szeretem a dinamikusan változó és lehetőleg egészségesen fejlődő világot, ami semmiképpen sem a mostani.

– Híres a székely büszkeség és konokság.  Jelentett számodra furcsaságot kifejezésmódban a budapesti?

– Igazából nem. Én is a határtalan magyarság elvét vallom és így is próbálok élni. A földrajzi határok másképp darabolják szét az életemet, a nyelvi hazát pedig egységesnek élem meg. A kifejezésmódok stilisztikája szerintem másodlagos a kifejezett tartalomhoz képest, ha ez utóbbi aljas szándékú, mindegy, hogyan van csomagolva. Erre pedig lépten-nyomon vigyázni kell, hogy felismerjük.

– Én városi vagyok, de sokszor azt érzem sok a mellébeszélés konkrétumok helyett. Hogyan lehet felismerni az aljas szándékot, amit említesz? 

Hát egyebek közt épp a mellébeszélésből!

Fotó: Farkas Wellmann Endre
Névjegy
Fotó: Farkas Wellmann Endre
Farkas Wellmann Endre
1975. május 22

Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő, szerkesztő. Az írás iránti vonzódása már korán kiderült, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban az Ébredés diáklap főszerkesztője, majd megalapítja az Alterego irodalmi kört és folyóiratot. A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium újságíró szakán végez 1998-ban. 2007-ben magyar–néprajz szakon szerez tanári oklevelet a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, 2008-ban ugyanitt magiszteri fokozatot szociológiából. 
Több sajtóorgánumnál, kiadónál is dolgozik újságíróként, szerkesztőként (Erdélyi Napló, Kriterion, Előretol Helyőrség), miközben magyartanárként is tanít Gyergyóalfaluban. Több verses kötete és prózája is megjelenik az évek során (A vágy visszakézből, Kulipendium, L.D. hagyatéka, A római disznó, Cukor.baj). A magyar PEN Club kommunikációs feladatait is ellátja. Budapesten él, az Előretolt Helyőrség felelős szerkesztője. 


Kapcsolódó cikkek

Farkas Wellmann Endre díjai

Communitas irodalmi ösztöndíj (2005)
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2010)
Méhes György-díj (2012)
Szilágyi Do­mo­kos-díj (2013)
József Attila-díj (2016)
Az év legsikeresebb szerzője 2016 (2016)


Ajánló | Könyv

A testet, amelyben élsz, csupán a földi élet idejére bérled. Csak a túlsó kapuig cipelheted, ott kiszállsz belőle, és visszaadod a Földnek. Az emberi test a teremtés csodája, amíg egészséges. De mihelyst elromlik, ugyanannak a teremtésnek a végérvényes csődje. Tákolgatni, javítgatni lehet, mint mindent, ami anyagból van: ez az orvostudomány kihívása. A benne való élés pedig a mindenkori emberé. Minden gyógyíthatatlan betegség önnön kicsinységünkre figyelmeztet, de emberi felelősségeinket is számonkéri.
Ez egy szomorú könyv, mert az életről szól.

Fotó: bookline.hu