Czilli Aranka: Hálával a teraszokért
Walczer Patrik | 2020.03.30. | Irodalom

Czilli Aranka: Hálával a teraszokért

Czilli Aranka véleménye szerint a bezártságnak és a mostani helyzetnek megvannak a maga mélységei, magasságai, drámái és groteszk vagy vidám vetületei.

– Úgy véljük, egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály betartása nem túl nehéz feladat. Ön hogyan alkalmazkodik ehhez a különleges helyzethez?

– Az írás mellett magyartanárként is dolgozom, úgyhogy az itthonmaradás első napjaiban hirtelen jött luxusként éltem meg ezt a lehetőséget. Aztán amikor rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű négy-öt osztályt digitálisan irányítani, tanítani, vezetni, miközben azért saját három gyermekem rendszeres tanulását sem árt követnem, és írnom-olvasnom is kellene, azt úgy a magam kedvéért és töltekezéséért, de ha már itthon vagyok, szúrja a szemem a sok elhanyagolt házimunka, amit ha nem most, akkor mikor oldanék meg... szóval kicsit összekuszálódnak néha az addig ügyesebben szétválasztott szerepeim és az azokhoz kapcsolódó tennivalóim, kötelességeim ebben a helyzetben.

Czilli Aranka-
Fotó: Czilli Aranka

– A mostani koronavírusveszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott a járvány különböző oldalaival?

 – Ennek a mostani helyzetnek, a bezártságnak megvannak a maga mélységei és magasságai, drámái és groteszk vagy vidám vetületei egyaránt. Három gyerekkel és egy férjjel állandóan összezárva lenni egy körülbelül hatvan négyzetméternyi tömbházlakásban érdekes tapasztalat. Megvan a meghittsége, persze, aztán megvannak a vidám, olykor nevetséges pillanatai is. Érdekes, hogy mindannyiunkra más-más napon tör rá a "mehetnék", a bezártsági komplexus, a bizonytalanság félelme, az aggodalom, aztán vesszük sorra a bátorítást, a lelkizést, a nyugtatgatást, s ha már minden eszköz elfogyott, olykor előkerül az eszköztárból a vitatkozás, neadjisten  veszekedés is. A gyerekek nincsenek hozzászokva ehhez a bezártsághoz, a jól megszervezett napirend ellenére nem bírnak a felhalmozódott energiatöbblettel, azt valahogy le kell vezetni, nincs mese. Ez pedig általában hangeffektusokkal, verekedéssel, piszkálódással megy a legkönnyebben. Amióta izoláltuk magunkat, mélységesen hálás vagyok annak, aki kitalálta, hogy minden tömbházlakáshoz elengedhetetlen legalább egy terasz. A terasz ajtaja hangszigetel, irtó jól lehet ott töltekezni és megnyugodni a megtépázott idegrendszerű anyukának.

A megváltozott kényszerhelyzet legnagyobb tragédiája számomra, hogy ezekben a napokban haláleset történt a családban. Apósom váratlanul meghalt a tőlünk 5oo km-re fekvő Nagyváradon. A fájdalom, a veszteség önmagában térdre kényszerített, de az a tény, hogy képtelenek vagyunk odautazni és elbúcsúzni tőle, utolsó útjára elkísérni őt, csak még nehezebbé teszi a helyzet elviselhetőségét.

– Mit adhat az irodalom és a művészet ebben a nehéz helyzetben? Mit tanácsol az olvasóknak?

– Ha már karantén, ha már izolálás vagy bezártság, az irodalom ebben a helyzetben az a varázsszőnyeg, ami a kényszerű valóság fölé emelhet és messze röpíthet. Éppen ezért, akkor, amikor végre időt lopok magamnak az olvasásra, egészen biztosan olyan művet veszek a kezembe, aminek témája a lehető legtávolabb esik a járvány, a betegség, a karantén gondolatától is. Pillanatnyilag Háy János Kik vagytok ti? című könyvét olvasom, felüdít, feltölt a szerző humora. Amikor pedig erőt vesz rajtam a szorongás és az aggodalom, akkor általában Polcz Alaine Asszony a fronton-jának egy-egy részletét olvasom újra. Na ahhoz képest ez a mi bezártságunk és félelmünk nevetségesen eltörpül.

litera.hu, Háy János: Kik vagytok ti? című könyve-
Fotó: litera.hu, Háy János: Kik vagytok ti? című könyve

– Kérem, ossza meg velünk a kedvenc világirodalmi járványgondolatát!

– Talán nem pont ehhez a kérdéshez talál, de most nagyon friss és idevágó: Orvos Tóth Noémi gondolata az, ami nagyon idekérezkedik. Azt tanácsolnám az olvasóknak, hogy ilyenkor túlélő-történeteket olvassanak! Akár túlélő-irodalmat, akár a családfánkba merülve keressük meg felmenőink túlélő-történeteit. Föléje emelnek a néha kellemetlenné váló kényszervalóságnak, motiválnak és erőt adnak.

(Borítókép: Rusznyák Csaba/gyulahirlap.hu)

Fotó: Rusznyák Csaba
Névjegy
Fotó: Czilli Aranka

Czilli Aranka 1982-ben született az erdélyi Kovásznán. Felsőoktatási tanulmányait a kolozsvári Babeş­-Bolyai Tudományegyetem végezte, ahol 2007-ben néprajz–magyar szakon végzett. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban dolgozik magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, emellett a helyi Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületben író­-olvasó találkozókat is szokott szervezni. Első írásai még Lukács Aranka néven jelentek meg romániai magyar napilapok kulturális mellékletében és irodalmi folyóiratokban (Romániai Magyar Szó, Helikon, Krónika, Korunk). A magyarországi irodalmi folyóiratok közül a Magyar Naplóban, az Agriában és a Lyukasórában is megjelentek versei, az elmúlt években pedig rendszeresen publikál a csíkszeredai Székelyföld nevű kulturális folyóiratban.


Kapcsolódó cikkek

A szerző néhány verse:
  • Asszony-ballada
  • egy kis matematika
  • képmutatás
  • Sziszüphosz

Ajánló | Könyv

Czilli Aranka: Nyitott ablak

Czilli Aranka erdélyi költőnő, versei több magyar és romániai irodalmi folyóiratban is megjelentek. Első verseskötete, a Nyitott ablak a hétköznapok örömeivel és nehézségeivel foglalkozik. „Czilli Aranka képes a bonyolult, nehezen ábrázolható félelmeket, fájdalmat vagy épp csöndes örömet könnyed egyszerűséggel bemutatni, anélkül, hogy ezeknek az érzéseknek a valódi értéke elveszne” – írja róla a kritika. A költőnő szigorúan és talán tudatosan kerüli a pátoszt, a magamutogató különcködést, a témák és formák erőltetett egyénieskedést. És éppen ez a decens tartózkodás teszi verseit egyedivé, s felemelően emberivé.

Fotó: moly.hu