Füst Milán: A Parnasszus felé – könyvajánló

Szívszorító történet egy orgonaművészről.

Füst Milán: A Parnasszus felé című regényében egy kiváló tehetségű fiatalember gyermekkorát, ifjúságát, családi körülményeit és szerelmének történetét meséli el. A könyvből kiderül, hogy hősünk küzdelmes élete során fogékony muzsikusból korának talán legnagyobb orgonaművésze lesz. A tizennyolcadik századba helyezett történetben éles kontúrokkal jelenik meg a fent és a lent, a boldogság és a boldogtalanság, az értelmetlen sodródás és az alkotó lét kettőssége. Megelevenedik előttünk, szinte tapinthatóvá válik az az érzés, amikor az egyébként tragédiákkal zsúfolt életű, boldogtalan ember megtalálja boldogságát egy-egy olyan pillanatban, amit a zeneművészet ad neki.

Nagy egyszerűséggel és tisztasággal mutatja be őt az író, sőt még arra is alkalmat talál, hogy az alkotói magatartásáról vallott nézeteit beleszője a mesébe. Ebben a tekintetben – és persze sok más vonatkozásban is – minden bizonnyal önéletrajzi ihletésű művet írt. Az azonban biztos, hogy a személyes élmények sokasága, a valóság és az írói fantázia ötvözésében egy rendkívül tartalmas élet elevenedik meg előttünk.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Érdekességek:

Füst Milán kései pályaszakaszának utolsó alkotása A Parnasszus felé című regény, amely az összkiadás keretében 1961-ben jelent meg először. Keletkezéstörténete, poétikai szemlélete és tematikus felépítése a két évvel korábbi kisregény, A szívek a hínárban közeli rokonává teszi a művet. A Parnasszus felé nem a semmiből, hanem az 1925-ben elkészült, de akkor kiadatlanul maradt Az orgonista című regény javításából, kibővítéseként született.

Így vélekednek az íróról:

„A magyar irodalom legnagyobb monománja volt, a legjelentősebb magyar hipochonder. Örökké kimerült, állandóan beteg, már ifjúként aggastyán, ő már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta.” – Nádas Péter, Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista.

Így vélekednek az alkotásról:

„Baldus János, egy Mária Terézia korabeli, egyedülállóan tehetséges magyar orgonista művésszé válásának küzdelmeiben a szerző a tőle megszokott áttételességgel-álarcossággal önmagáról vall.” – Fazekas István, a könyv szövegének gondozója.

Idézet a könyvből:

„Hát igen, Madamele. Ő távolról se volt olyan gőgös viselkedésű, mint amilyenek a magyar mágnás-asszonyok voltak akkoriban még a dzsentri-asszonyok irányában is. Férjeik, a grófok és bárók sokkal kellemesebbek voltak e tekintetben ‒ no de ők! elviselhetetlenek, mondhatni vérlázítóak tudtak lenni, és többnyire azok is voltak.” Füst Milán: A Parnasszus felé, 245.