Hodossy Gyula: Gondolatok a járvány idejére
Hodossy Gyula úgy gondolja, a felesleges fontoskodás, gonoszkodás és gyűlölködés a gyilkos kór árnyékában semmivé foszlik és értelmetlenné válik.
– Egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?
– Nemrégiben elmentem egy kastélyszállóba, önkéntes száműzetésbe, hogy befejezzem készülő verseskönyvemet. „Karanténba” vonultam saját gondolataimmal, hogy megbirkózzak velük, elvonultam, hogy ne lássa senki, ahogy civódunk. Kora reggeltől, másnap reggel hajnalig kínoztuk egymást, így ment, egy egész hétig. Aztán magukra hagytam a leírtakat. Kabátot vettem, és a környező erdőbe indultam, hogy kiszellőztessem a fejem. Azon gondolkodtam, vajon mi történt, történhetett ezen a héten, egy hét telefon, hírek, facebook, munkatársak, kellemesek és kellemetlenek, megértők és kötekedők nélkül, egy hét hivatali teendők nélkül, mi történt? Hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy semmi (semmi fontos), de ha ebben az időben született egy kézirat, akkor mégiscsak történt valami. Igen, megtörtént a „minden”. Megtörtént, amit akartam. Tehát valahogy így.
– Milyen tanácsot tudna azok számára adni, akik még nem szokták meg a karanténhelyzetet? Ön szerint, van pozitív tényezője is otthonmaradásnak?
– Minden a fejben dől el. A kényszerotthonmaradás is, a karantén is megszülheti a „mindent”. A sok-sok fontosról ilyenkor kiderül nem is olyan fontos. A gyűlölködés, a gonoszkodás, a rosszakarat ilyenkor semmivé foszlik, értelmetlenné válik. A felesleges fontoskodások, nyüzsgések, akarnokságok a gyilkos kór árnyékában szétporladnak. De megmarad a „valami”. Az a „valami”, amit mindenkinek saját magának kell megneveznie, megálmodnia, megalkotnia, így válhat időtálló értékké, a gondolkodó emberhez méltó életté. A „valamit” pedig otthon maradva ki-ki formálja meg, önfeláldozásból, önmegtartóztatásból, felelősségtudatból, és természetesen a felsőbb parancs szerint, szeretetből. Mindehhez ihletet merítsen, könyvekből, filmekből, zenékből, szeretteitől, a szoba virágától, a függönyön át beszűrődő napfénytől.
Borítókép: contextus.hu
