Elindult az Előretolt Helyőrség online oldala
Rácz András | 2020.04.10. | Irodalom

Elindult az Előretolt Helyőrség online oldala

A Magyar Írószövetség volt elnökével, az Előretolt Helyőrség irodalmi folyóirat főszerkesztőjével, Szentmártoni Jánossal beszélgettünk az irodalmi ízlés változásáról, az olvasáshoz visszatérő milliós sokaságról, és a Kárpát-medence kulturális egységéről.

A magyarországi Előretolt Helyőrség 230 000 ezer nyomtatott példányban jut el az olvasókhoz heti rendszerességgel, a hordozó lapok mellékleteként. Mivel egy-egy példány családon belül körbejár, így valójában ennek sokszorosa lehet a kiadvány olvasótábora, akár az egymilliót is elérheti. Az anyaországi melléklet mellett Erdélyben 40 000, a Vajdaságban pedig 10 000 példányban, havonta jelennek meg az Előretolt Helyőrség lapszámai, a felvidéki és kárpátaljai kiadások pedig már szervezés alatt állnak. Mindegyik területen helyi szerkesztőségek működnek, amelyek egyrészt az adott régió irodalmi, kulturális értékeit népszerűsítik, másrészt olykor egymástól is emelnek át anyagokat.

Arra, hogy szívesen forgatják a mellékleteket, a rengeteg olvasói levél a bizonyíték, amelyek nem ritkán persze kritikákat is megfogalmaznak az elismerések mellett. Az irodalom iránti fokozottabb érdeklődés egyébként annak is köszönhető, hogy a költők, írók mostanában sokkal személyesebb, cselekménydúsabb, sztorizósabb és kevésbé analizáló, esztétizáló műveket alkotnak, mint korábban, és ezeket jobban szeretik az olvasók. 

Szentmártoni János szerint – bár ez már egy százéves vita – nincs olyan, hogy erdélyi, felvidéki, vajdasági stb. magyar irodalom, csak magyar irodalom van. Persze akadnak eltérések a nyelvi finomságokban, ízekben, témákban, de azért alapvetően azonos forrásból, értékekből fakadnak a művek az egyetemesség jegyében. 

A minél nagyobb olvasó bázis kiépítését szolgálja az április 11-én, a Költészet napján induló internetes portál is, a Helyőrség, amelyen nemcsak a már eddig nyomtatásban megjelent kiadásokat lehet majd pdf formában letölteni, de plusz tartalmakat is közvetít majd a nagyközönség felé. Az irodalmi művek mellett többek közt filmkritikák és képzőművészeti alkotások is elérhetőek lesznek. 

Azonos célt szolgál majd a Petőfi Irodalmi Ügynökségnek az a programja is, amelyben kortárs költőket, írókat utaztatnak Kárpát-medence szerte. Most épül ki az az informatikai rendszer, amelyen keresztül művelődési intézmények, iskolák, könyvtárak, olvasókörök stb. gyakorlatilag „megrendelhetnek” majd alkotókat különböző eseményekre, s pozitív elbírálás esetén ennek költségeit az Ügynökség állja. 

Az Előretolt Helyőrség „irodalmi startup” létéről, eredményeiről és a további tervekről bővebben a Szentmártoni Jánossal készített interjúnkból tudhatnak meg. De előbb még olvassák el Szentmártoni János tavaly áprilisban a költészet napjára, valamint húsvéthétfőre megjelent, ma is aktuális cikkeit!

Borítókép: Czimbal Gyula

Fotó: Szentmártoni János
Névjegy
Fotó: Vincze Judit
Szentmártoni János
1975. november 19.

Szentmártoni János József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író. Budapesten született, 2000-ben végzett az ELTE bölcsészkarán magyar szakon. 1989 – 1996 között a Stádium Fiatal Írok Körében tevékenykedett alapító tagként. Több irodalmi lapnak szerzője, szerkesztője, 2000-től tíz évig a Magyar Napló munkatársa. Közben számos irodalmi szervezetben aktív szerepet vállalt (Tokaji Írótábor, Könyves Szövetség, Új Átlók Művészeti Társaság).  2010–2019 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2017-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2018-tól az Előretolt Helyőrség lapcsalád főszerkesztője. 


Kapcsolódó cikkek

Ajánló | Könyv

Szentmártoni János kisregénye mélylélektani finomságú, szabadító vallomás egy lassan kivérző házasságról. Két emberről, akik előbb égtek ki a másikban, minthogy saját keresztjeikhez felnőhettek volna. Mégis egy nagy találkozás története a könyv, és ezen nemcsak az egymással, de a saját magukkal való találkozást is kell érteni. Mindketten hosszú évek és sok szenvedés közben érkeznek el annak felismeréséhez, hogy mitől lettek olyanok, amilyenek. Kinek az élete hát az övék? A nemzedéküké, amelyet készületlenül ért a szabadság? A felmenőké, akiknek megbicsaklott sorsa bennük örvénylik tovább? Melyik ösztönük lesz az erősebb: a felszínre vágyó éltető, vagy a kényszerű, amelyet fekete erők kovácsolnak bennük? A Szomjúság ennek az egyidejű építésnek és rombolásnak a könyve – drámaiságát a veszteség, győzelmét a lélek verőereibe hatoló, pengeéles önvizsgálat adja.

Fotó: Magyar Napló