Ismét könyvekről vitatkozunk

„A magyarok számára fontos a könyv mint kultúrahordozó” – írja Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Hvg.hu kérdéseire adott válaszaiban.

„Ami engem az egészből a leginkább érdekel, hogy ismét könyvekről vitatkozunk, tehát a magyarok számára fontos a könyv mint kultúrahordozó” – írja Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Hvg.hu kérdéseire adott válaszaiban. Az interjú szövegét a főigazgató saját Facebook-oldalán is közzétette.  

A könyv (ön)érték

Az újságíró a közmegdöbbenést keltő könyvmegsemmisítésekkel és egyes könyvesboltokra kitett plakátokkal kapcsolatban kérdezgette a PIM főigazgatóját, aki a témát józan távolságtartással kezelte. Leszögezte egyfelől, hogy egy szabad országban „minden felnőtt ember felelős a cselekedeteiért” . Ennek határait pontosan kijelöli a jogrendünk. Majd hozzátette: „Személyes értékrendem és ízlésvilágom szerint semmiféle könyvet nem égetünk, nem darálunk. És nemcsak azért, mert az európai történelem különböző vészterhes korszakaiban ez bevett gyakorlat volt, hanem mert számomra a könyv (ön)érték. Van egy irracionális viszonyom a könyvekhez, mondhatni, szeretem azokat. Sok ezer van nekem is, naponta kapok tucatnyi jobb-rosszabb művet, de egyet sem dobok ki. Nem értek egyet tehát Dúró Dórával, de el sem tiltanám attól, hogy kifejezze a véleményét.”

Botránymarketing

Arról, hogy egyes könyvesboltok „szélsőjobboldali aktivisták célkeresztjébe”  kerültek, Demeter Szilárd úgy vélekedett, hogy a kiadók egy botránykönyv kiadásával a nagyobb profit reményében tudatosan vállalnak üzleti kockázatot. „Az alapképlet a következő: a Pagony kiadott egy könyvet, amiről tudták, hogy sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. A botrány hatására egyébként a könyv sokkal jobban fogy, mint bármilyen hagyományos marketinggel megtámogatva, vagyis nagyobb a profit. Ez egy klasszikus üzleti kockázatvállalás. Máshol, például nemrég Woody Allen életrajza esetében megtörtént, hogy a Hachette Book Group inkább visszalépett egy leszerződött könyv kiadásától, mert túl nagynak tűnt a kiadás utáni botrány.”  Majd leszögezte: „A PIM főigazgatójaként nem venném ahhoz a bátorságot, hogy üzleti vállalkozások életébe beleszóljak.”

Fontos tanulságként tette hozzá: „Ami engem az egészből a leginkább érdekel, hogy ismét könyvekről vitatkozunk, tehát a magyarok számára fontos a könyv mint kultúrahordozó – ez azért reménykeltő.”

Egyébként természetesen a könyvszakmáért is felelős miniszteri biztos azt is leszögezte, hogy nem ért egyet a könyvesboltokat megbélyegző kezdeményezésekkel. Emlékeztetett arra, hogy „mikor Mónus Áron kiadta a Mein Kampfot magyarul, akkor a nagy tudású TGM azt javasolta, hogy az olvasók menjenek ki az utcára, és az összes olyan standot, ahol árulják, borogassák fel. Azzal sem értettem egyet, a plakátolással sem értek egyet – de a véleménynyilvánítás szabadsága mindkét esetben felvetődik.”

A gyerekek nem hülyék

Demeter Szilád az interjúban úgy vélekedett, nincs szükség a gyerekek „érzékenyítésére”, a „gyerekek ugyanis nem hülyék, nem kell őket érzékenyíteni, hamar leveszik, ha valami nem kóser. És nem azt látják, hogy például a cigány gyerek szegény, hanem annyit látnak, hogy egy gyerektársuk, mondjuk, kopott, szakadt ruhában jár, nincsenek olyan cuccai, mint nekik  – de azt a megfejtést, hogy ez a gyerek cigány és szegény, azt mi szállítjuk nekik.”  Majd később hozzátette: „A világ megértéséhez ovis korban talán nem kell tudni, mi az a homoszexualitás.”

Mi a tolerancia és mi nem az?

Az újságíró arra is rákérdezett, hogy a főigazgató néhány nappal ezelőtt a toleranciáról írt Facebook-posztját hogyan kell értelmezni. Az értetlenségre Demeter Szilárd kifejtette, mit is jelent a türelem: „A tolerancia eltűrést, jó esetben elfogadást jelent – nem helyeslést. Morálisan nem helyeselhetek valamit, ami ellenkezik az értékrendemmel. Hogy egy picit semlegesebb példát hozzak: katolikusként nem helyeselhetjük a protestantizmust (dogmatikai akadálya van), ettől még milyen jól elvagyunk pár száz éve (többnyire). Ezt a toleranciafogalmat fordítják ki eredeti értelméből azok, akik az érzékenyítés címszava alatt térítenek.”

Értékeink védelme

A tolerancia azonban nem egyoldalú, szögezte le később a főigazgató. Aki elvárja, annak is toleránsnak kell lennie. Így fogalmazott: „Az biztos, hogy baromira irritál, ha morális nyomás alá helyeznek. Hadd döntsem el én, hogy számomra mi a helyes, mi nem, és hadd döntsem el, hogy milyen életet szeretnék élni. Ha hagyományos családmodellben – apa, anya, gyerekek – heteroszexuális életet élek, az az én választásom és felelősségem. Mivel az elődeim is így éltek, sőt az emberiség jelentős többsége így él, úgy gondolom, ez olyan életgyakorlat, aminek van létjogosultsága. Ami nem zárja ki, hogy más típusú kapcsolati rendszert toleráljak. De amennyiben a homoszexuálisok, transzneműek, a vasalóval házasodni kívánók, mit tudom én, hol tartunk, azt szeretnék, hogy toleráljam az ő életgyakorlatukat, akkor joggal várom el tőlük, hogy hagyják, hogy én meg a saját értékrendem szerint éljek, és ebben neveljem a gyermekeimet. Ha ezen változtatni akarnak, azt elég radikális változtatási kísérletnek érzem ahhoz, hogy bekapcsoljanak a védelmi reflexeim.”