„József Attila kimeríthetetlen forrás”

Mindannyiunk életére kihatnak gyermekkori élmények. Édesapám pici koromtól verseket olvasott nekem, amiért hálás vagyok neki. Nagypapám is szerette a verseket, Petőfi Sándor költészetéért rajongott leginkább. Mivel látta , hogy engem is megérint, rám hagyta megsárgult, megtépázott Petőfi-kötetét. Féltve őrzöm. Még általános iskola alsó osztályába jártam, amikor nagynénémnél bakeliten éppen Latinovits Zoltán szólt, de hogyan! Ott hallottam először József Attila Nagyon fáj című művét. Mondanom sem kell, a lemez gyorsan tulajdonost váltott, és otthon a szobámban szavaltunk együtt. Gimnáziumban irodalomórán tíz vers megtanulásáért ötöst lehetett kapni, József Attilánál nekem már nem kellett külön készülnöm, könnyen ment az a tíz vers. A költő azóta is fontos helyet tölt be az életemben. Ez a kapcsolat megkövetelte, hogy pár éve ott legyek a Madách Színházban az Én, József Attila premierjén. Több, mint hét év elteltével – a költő születésnapja alkalmából – beszélgettem a darab szövegírójával, Tóth Dávid Ágostonnal, akinek József Attila szintén különleges szerepet kapott az életében.

– Hogyan köttetett ez a szoros barátság a költővel? Mikor „találkoztak" először? 

– Sorsszerűen történt. A József Attila Gimnáziumban osztályfőnököm a magyartanárunk volt, így az első és legutolsó tanóránk is József Attilával telt, mert nagyon szerette a költőt. Első versélményeim tőle még óvodás koromból valók, ezek zenei feldolgozások voltak: az Altató Halász Judit és a Kertész leszek Koncz Zsuzsa előadásában. Persze, ez nem egy nyílegyenes út volt a musicalig, sőt!

– A kezdeti szimpátiából hogyan alakult ki elmélyült kapcsolat?

– Az Én, József Attila első fogalmazványának még a gimnáziumi irodalomórák adták a talaját, ezt viszont hosszú kutatómunka követte. Megdöbbentő élmény volt, ahogy József Attila életének titkai egymás után tárták föl magukat. A versek mögött fölsejlettek életének történései, életének eseményei mögött pedig verseinek inspirációi.

– Mikor fogalmazódott meg először, hogy József Attila életútját versein keresztül színpadra vigye?

– A zenével és egy zeneszerzővel kezdődött. Vizy Márton Tűz töredéke című popzenei lemeze (József Attila 14 versét dolgozta fel) nagy hatást gyakoroltak rám. Marcival egy közös barátunk szülinapi buliján ismerkedtünk meg, és a megzenésített József Attila versek mélyreható, szenvedélyes és katartikus élményt jelentettek. A Tiszta szívvel hallatán fölsejlett bennem egy színpadi, táncolt-énekelt musical a képe. Milyen nagyszerű lenne József Attilát látni a színpadon, egy nagy, epikus, romantikus történetben, amilyen az élete is volt! Nem hagyott nyugodni az ötlet, amit aztán Marcinak is elmondtam. A Madách Színház 2010-ben meghirdetett musicalpályázatára hezitálás nélkül adtuk be a tervet. Szirtes Tamás rendezésében 2012-ben mutatta be a színház, és azóta minden évben műsorára tűzi a darabot.

– Napjainkban mit jelent József Attila költészete? Változott a kapcsolatunk vele az évek alatt?

– József Attila kimeríthetetlen forrás. A magyar kultúrtörténet központi alakja, az egész magyar sorsot vette magára, élte meg, kiáltotta világgá. Mint ahogy például Jézus szavait csak most, kétezer évvel később kezdjük megérteni, úgy József Attila szavai is egyre több és több értelmet nyernek az idő múlásával.

– Milyen gyakran olvassa a költő verseit?

– Intenzíven csak periódusonként foglalkozom velük, egy-egy esemény vagy projekt kapcsán. Ilyenkor meglep, hogy minden alkalommal valami újat kapok a még a jól ismert versektől is. Más költeményeit meg mintha sose olvastam volna – úgy látszik, mágikus könyv Attila összegyűjtött verseskötete! De a mindennapokban is elérnek engem a versei, általában a közösségi médián keresztül. Most a karantén alatt például sokan írták át a Születésnapomra című verset. Biztos, hogy ez a vers tartja a legtöbbször átírt vers rekordját.

– Jelenleg min dolgozik?

– Egy új, egész estés musical szövegkönyvén, valamint egy filmterven.

– A koronavírus miatt ezt az időszakot mindenki a saját módszerével próbálja feldolgozni, megélni, átélni, túlélni. Mit ad ez az időszak, és mit hoz az ön életébe?

– A családi karanténunkról a következő vers sorai jutnak az eszembe: „Kertész leszek, fát nevelek / Kelő nappal én is kelek, / Nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal”. Feleségemmel, Anettel és két kislányunkkal a kertben vagyunk, virágok, fák és fűszernövények között, és nem „törődünk semmi mással”. Ez az időszak az utóbbi évek folyamatos rohanásához képest maga a csoda, és nekem, mint írónak, aranyat ér. Csönd van, nem zúgnak a repülők, mentők, tiszta a levegő – mindennemű elmélyült alkotáshoz kiváló körülmények ezek. Hiszem, hogy akármilyen nehéz is, az emberiség fel fog állni ebből a válságból, talán gyorsabban is, mint gondolnánk. József Attila szavai élednek meg bennem a helyzetről. „Négykézláb másztam. Álló Istenem / lenézett rám és nem emelt föl engem. / Ez a szabadság adta értenem, / hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.”