Lengyel Péter: Ogg második bolygója – könyvajánló
A Kossuth-díjas magyar író könyvében egy igazi csillagközi utazáson vehetünk részt, ahol különböző fajok harcait és galaxisbeli vándorlásait ismerhetjük meg.
Két és fél ezer évvel ezelőtt kezdődött minden. Ekkor érkezett el Ogg második bolygójának, az Eelának a civilizációja a csillagközi utazás megvalósításához. A bolygólakók ekkor – több száz éves utazásokra – űrhajókat küldtek szerte a galaxisba. És mint sok más sci-fi-ben, itt is találkoznak egy pusztító idegen létforma szinte legyőzhetetlen felderítőgépezetével, amit végül sikerült ártalmatlanná tenniük. Az asztronauták a gépezetből információkat nyernek ki a kiküldő létformáról, amelyeket persze a lakosság elől eltitkolnak. A titok maguknak az űrhajósoknak is fejtörést okoz, azonban az utolsónak visszatérő űrhajó legénysége megfejti azt, majd ennek tudatában cselekvésre késztetik a vezetőségüket. Mint kiderül, az idegen fenyegetés miatt – egy másik élhető naprendszerben – kénytelenek új bolygót keresni, majd az anyabolygójukat elpusztítani. A költözés után az emberi faj felfedezi az elhagyott bolygót, majd felveszik a kapcsolatot a lakossággal, hogy velük összefogva megkeressék az idegen ellenséget. Ám csak az idegenek utolsó képviselőjét találják meg, mivel azok időközben kipusztították saját fajukat.
Hol olvashatom el a könyvet? A regény a DIA jóvoltából ide kattintva olvasható el.
Így vélekednek az alkotásról:
„Legelső SF-olvasmányom volt ez a könyv, de még ma is találok benne érdekes gondolatokat, ahogy visszaemlékszem rá. A nyitás kifejezetten ötletes: egy relativisztikus űrhajó, fedélzetén közel ezer emberrel, visszatér egy (természetesen szocialista) utópiába, és a pioníroknak most be kell illeszkedniük egy kényelmes, ugyanakkor stagnáló világba. De vajon mi akasztotta meg az egész bolygó fejlődését, miért nem kíváncsiak többé a világűrre? A szerző ügyesen állítja szembe a hőskorszakból visszatért tudósokat és a bizonyos téren előre-, másban pedig visszafejlődött anyabolygót.” Noro, a moly.hu lelkes olvasója
„Nagyon érdekes sci-fi regény. Nehezen indult a történet, egyszerűen nem bírtam egyhuzamban 10-20 oldalnál többet elolvasni. Pedig igazán érdekes alapötletre épült. Azonban, körülbelül a 100. oldal környékén, teljesen megváltozott. Az addig nekem picit unalmas sztori végre kezdett izgalmassá válni. A titok körül lassan kitisztult a kép, és már nem volt megállás. A történet többször éveket, évtizedeket, sőt évszázadokat ugrik előre, talán ezért sem tudtam eleinte belerázódni. Nem bántam volna, ha pár dolgot részletesebben kifejtett volna az író, de komolyabb problémám nem akadt a regénnyel. Rengeteg remek ötletet tartalmaz. Eela bolygó történelme, társadalma, gazdasága, a mindennapok során használt eszközök mind nagyon jó ötletek, akadt ezenkívül még jóval több is. Ennyi nagyszerű ötletből manapság simán háromszor 600 oldalas trilógiát tudnának írni.” Leonidas, a moly.hu lelkes olvasója
Idézetek a könyvből:
„Két és fél ezer évvel ezelőtt kezdődött. Igo-Vandar az űrhajó mikrofilmtárában ült, egyedül. Jobb keze habozva lebegett a lejtős műszerasztal gombsora fölött. Két csoportban öt-öt különböző színű gombot foglalt magába az asztal, a kis méretű képernyő-tér mellett. Végül egy zöld gombot nyomott le, a középső ujjával. Bal keze már egy másik, kör alakban elhelyezett gombcsoport felé nyúlt. A tizennégy gombot ábrák fedték. Gyors egymásutánban lenyomott négy gombot. Többrendbeli finom kattanás hallatszott, majd egy rendkívüli fényerejű, ezüstfehéren világító pont jelent meg a téglatest alakú ernyőtérben. Sebesen növekedni s ezzel egyidejűleg halványodni kezdett, gömb lett belőle, a gömb közepén megjelent egy másik pont, növekedésnek indult, s a táguló koncentrikus gömbök egymás nyomában haladtak a téglatér határai felé. Ahogy az első gömb kifutott belőle, megjelent a kép: forgó égitest. Lassult a forgása, s kivehetővé vált, hogy bolygó, kék tengerekkel, két óriási, zöld földrésszel. A sarkok környékét fehér jégsapka fedte. Az égitest forgása megállt. Igo újabb gombokat nyomott le az olvasópadján. A gömböt behálózták a sarkoknál összefutó délkörök. Ez hát Eela." Bevezető
„– Néha, elkeseredett pillanataimban arra gondolok – nézett ki az ablakon Mayari –, hogy talán már el is indultunk a korcsosodás útján. […] Ha kell, akkor új erők fognak jelentkezni, és bármi módon, de változást hoznak. Csak az a kérdés, milyen áron és milyen fájdalmasan megy majd végbe ez a változás.” II/9.
„Olyan feltevések is születtek egy szélsőséges, pragmatista történésziskola hívei között, hogy a palota építésekor maguk az építőmunkások nem önként dolgoztak volna, hanem erőszak alkalmazásával kényszerítették őket. A történettudósok legjava azonban képtelenségnek minősítette ezt, egyes már-már csakugyan meggyőző írásos bizonyítékok ellenére is. Minden épeszű ember előtt nyilvánvaló, hogy dolgozni csak az dolgozik, aki akar, másképpen a munkának nem lehet eredménye.” III/3.
