Akinek jólesik a szobafogság
Lőrincz P. Gabriella úgy gondolja, a rohanó világban most egy kicsit megálltunk, ami jót tesz a családoknak, hiszen az átlagos hétköznapokon nincs erre idő. A karantén időszakában hozzátartozóinkat is jobban megismerhetjük.
– Egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?
– Valóban, az alkotás az mondhatni otthoni folyamat, nekem a szobafogság most jólesik, ugyanis szinte mindig úton vagyok. Rengeteg irodalomórát tartok szerte a Kárpát-medencében, alig vagyok itthon. Most jut időm elcsendesedni, kertészkedni, olvasni, pihenni. Mint mindig, most is próbálom ezt a nehéz helyzetet más oldalról figyelni, kihozni belőle a legjobbat. Ez most egy kényszerhelyzet, s mint ilyen, sosem kellemes, mégis azt gondolom, hogy jót tesz a családokkal, jót tesz a természettel. Reggelente rohanunk dolgozni, a gyerekek iskolába, este vacsora, alvás, alig jut időnk egymásra, alig ismerjük egymást. Hétvégén a gyerekek tanulnak, szórakoznak, mire észbe kap a szülő, már fel is nőttek és nem ismerünk rájuk. Most persze, nagy hirtelenséggel mindenki otthon van és meglepődünk egymáson, bosszantjuk egymást, de rövid idő után rájövünk, hogy ez jó, sőt kell is. Kell, hogy megnyíljunk egymás felé. Sorompót kaptunk, meg kell állni és egymásra figyelni. Gyakran látok olyat, hogy a házaspárok egészen a nyugdíjba vonulásig szeretik egymást, s aztán jönnek a viták, az idegenségek, azért van ez, mert az egész életüket átrohanták, hajtottak egy minőségibb életért, most is ez történik. De én most nem csak az árnyékos oldalt látom.
– Mint minden ilyen helyzet, a mostani vírusveszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott-e a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?
– Az internetes közösségi oldalakon sok mindennel találkoztam. Vannak nagyon vicces, igazán jól megalkotott humoros írások, elkeserítő hírek, mély gondolatok, Isten-közelség, valahogy ebből a mindenből próbálok egy kevésbé borúlátó érzést összeállítani, ami a saját lelkemnek épp megfelelő, hiszen családanyaként nem tehetem meg, hogy folyton keseregjek, hogy pánikba essek. Természetesen igyekszem figyelni a kormány által közzétett hiteles információkat és, hazugság volna azt állítani, hogy nem aggódom, de bizakodom is. Bízom a vezetőkben, a szakemberekben, igyekszem betartani a javaslatokat. Mégis, jó látni, hogy egymás segítségére vannak az emberek, hogy a művészek, a maguk szerény módján próbálnak enyhíteni a kialakult helyzeten. Online koncert, felolvasások, amikhez magam is csatlakoztam, felajánlások, bevásárlás az időseknek, taps a kórházi dolgozóknak, hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi felemelő dolog mozdult elő a kényszerpihenő alatt. Ezek a dolgok eddig is a lelkünkben voltak, és most, amikor szükség idejét éljük, előjöttek. Varázslatos szeretetáramlás, törődés váltja fel a nyüzsgést, miközben kitisztul fölöttünk az ég.
– Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Koncentráljunk a járványra, olvassuk el Defoe könyvét a londoni pestisről, vagy pont ellenkezőleg, olvassunk valami egészen mást, olyasmit, ami távol visz a karanténterhes hétköznapoktól? Mit tanácsol az olvasóknak?
– Én semmi esetre nem javasolnám most, hogy az olvasó a pestisről olvasson, vagy bármilyen tragédiáról. Most nem szabad elkeseredni, az leterheli a lelket, úgy megbetegszik a test is, most fény kell, béke. A figyelmünk most amúgy is a járványra összpontosul, nem tudunk nem erre gondolni, emiatt gondolom, hogy nem feltétlen kell még ennél jobban terhelni a lelkünket. Támogatnunk kell a gyászolókat, a betegeket, azokat, akiknek nincs családjuk. Én nem javasolhatok mást, csak az Isten szavát, a Bibliát, az örök vigasztalás, sci-fi, szerelmes történet, misztikus, történelmi, harctéri, a legjobb könyv… Ha mégis valami miatt ez nem elégíti ki az olvasót, és ajánlanom kell, akkor Karinthy, Nemes Nagy Ágnes, Hamvas Béla, Jókai Anna, Birtalan Ferenc, Gogol, végtelen a sor. Annyi remek írás áll rendelkezésünkre, mindenki érzi, hogy mire van szüksége. És mennyivel jobb dolgunk van most, mint évekkel ezelőtt lehetett, hiszen az online könyvtár végtelen, hangoskönyvek állnak rendelkezésünkre, közben akár főzhetünk, mosogathatunk is, rengeteg lehetőségünk van. A szerzők maguk is felolvasnak, üdíthetjük a lelkünket irodalommal.
– Az irodalom majd minden élethelyzetet feldolgozott már, majdnem minden szituációval kapcsolatban találunk valahol valami okos gondolatot, megnyugtató vagy éppen cselekvésre buzdító mondatot. Önnek van kedvenc világirodalmi járványgondolata?
– Én is azt hiszem, hogy már mindent megírtak, világjárványokat is. Mégis van még mit írni, hiszen most 2020 van, egészen más lehetőségek, mint pl. száz évvel, vagy akár húsz évvel ezelőtt. Máshogyan reagálnak az emberek, más a kapcsolattartási szokás, teljesen biztos vagyok benne, hogy sokaknak a jelenlegi tragédia inspiráló lesz. Ahogyan könyvet is, a Bibliát tudom leginkább ajánlani, üzenetem is ebből a könyvből való: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! „ Ézsaiás 26.20
