A megbicskázott vírus
Orbán János Dénes azt tanácsolja az olvasóknak, hogy Jókai Mór könyveket vegyenek a kezükbe. „ Ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, az lett volna a legjobb, ha semmi mást nem olvasok egész életemben, csak a Jókai-összest újra meg újra" – mondta Orbán János Dénes a Hajónaplónak adott interjúban.
– Egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?
– Tizenkét évig kocsmatulajdonos voltam, és azelőtt is gyakorlatilag kávéházakban és kocsmákban éltem, úgyhogy egy életre kiszórakoztam magam, simán belefér most néhány hét itthon dekkolás. Úgy vagyok berendezkedve-felszerelve, hogy bárhol is tartózkodom a nagyvilágban, a munkámat el tudom végezni, remek mobil irodám van, hát akkor itthonról pláne, hogy nem okoz gondot a munkavégzés. A helyzetnek nyilván nem örülök, de a karantén egészen kellemes.
– Mint minden ilyen helyzet, a mostani vírusveszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott-e a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?
– A napokban fejeztem be Miért ne menjünk Erdélybe című, a székely vicceket feldolgozó kötetemet. A koronavírusról nem esik szó benne, mert mikor Székelyföldre ért, azonnal megbicskázták. Nem kihívás.
– Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogyan érdemes ilyenkor megállni a könyvespolc előtt? Koncentráljunk a járványra, olvassuk el Defoe könyvét a londoni pestisről, vagy épp ellenkezőleg, olvassunk valami egészen mást, olyasmit, ami eltávolít a karanténnal terhes hétköznapoktól? Mit tanácsol az olvasóknak?
– Hőn remélem, hogy a karanténban többet olvasnak az emberek. Olvassunk jó könyveket, nem kell a járványirodalom után kutakodni. Most, hogy Defoe-t említette, én inkább a Robinsont olvasnám újra. Határozottan kedvem támadt rá, köszönöm. Meg a Kétévi vakációt Jules Vernétől, azt is előveszem. Az olvasóknak pedig mindig azt tanácsolom, hogy olvassanak Jókai Mórt. Állandóan. Ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, hogy az lett volna a legjobb, ha semmi mást nem olvasok egész életemben, csak a Jókai-összest újra meg újra.
– Az irodalom majd’ minden élethelyzetet feldolgozott már, majdnem minden szituációval kapcsolatban találni valahol okos gondolatot, megnyugtató vagy épp cselekvésre buzdító mondatot. Önnek van kedvenc világirodalmi járványgondolata?
– Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című csodálatos regénye kézenfekvő, ha járványról beszélünk. Pataki Tamás – ifjú írókollégám – át is fogalmazta: Szerelem a korona idején. Bár a szerelem – és nem a járvány – metafizikájáról szól… A járványok metafizikáján még nem gondolkodtam el, azt hiszem, nem is fogok. A tatárjárás és az azt követő döghalál a korabeli Magyarország lakosságának kétharmadát kiirtotta. Áldott szerencse, hogy nem volt közösségi médiájuk, mert a maradék egyharmadot a pánik, a hisztéria és a szürreális emberi butaság pusztította volna el.
Borítókép: Orbán János Dénes. Fotó: Talán Csaba
