Örkény István: Pisti a vérzivatarban – könyvajánló

A kétfelvonásos groteszk dráma az író egyik legismertebb műve. A magyarság sorsáról és az ember természetéről szól. 

Egyéb drámáival ellentétben az író ebben a műben gyökeresen eltérő színpadi formát keresett, de a színpadi alakok pszichológiai realitása nem változott. A főhős, Pisti, aki a drámában többször meghal, majd feltámad, nem egy konkrét személy, nem a személyiség megjelenítője és nem is egy szimbolikus figura. Mondhatni, hogy az általánosítása mindazoknak a magatartásformáknak, amelyeket a különböző történelmi helyzetek hoztak ki az emberekből. A műben Pisti négy alakban is megjelenik. Egy időben, egy helyen és egy személyben képviseli a rosszat, a jót, az áldozatot, a gyilkost, a gyávát és a bátrat is.

„Ezt a darabot 1969-ben írtam, de – rajtam kívül álló okokból – csak tíz év múlva jutott el a színpadi bemutatóig. Időközben azonban Kardos György jóvoltából a Magvető Kiadó gondozásában nyomtatásban kétszer is megjelent. Így aztán (szóban és írásban) kapott már jó néhány kritikát, méghozzá egymással homlokegyenest ellenkezőket. Akadtak köztük, akik életem fő művének tekintették, de olyanok is, akik pályám mélypontjának, »zsákutcának« minősítették a darabot, vagy »odavetett, szedett-vedett elmefuttatások« és szórakoztató egyperces novellák sorozatának” – emlékezett vissza az író az élete utolsó évében.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ide kattintva!

Így vélekednek az alkotásról:

„Az örkényes kihívás miatt kezdtem el olvasni az egyperces novellákat. Közben beugrott egy régi emlék. Talán 11 éves lehettem, és a bátyám, aki akkor készült érettségizni, többször emlegette ezt a különös, akkor még meg nem értett című drámát. Arra is emlékszem, hogy annyira megragadta a képzeletemet, hogy egyik nap elcsórtam a szöveggyűjteményét, és elkezdtem olvasni. Ma már azért többet értettem belőle. :) Nagyon érdekes történet volt számomra. Egyrészt a konkrét történelmi szituációkban, tehát a történet valós idősíkjaiban, beleértve a megírás időpontjának aspektusait is, másrészt pedig ezek általánosított, örök érvényű megfelelőiben. Ez utóbbiba nagyon sok, lehet, hogy túl sok személyes dolgot is sikerült belelátnom. :) De talán pont ez az egyik fő ismérve a nagy műveknek, hogy napokig ellátnak gondolkodnivalóval. Azt hiszem, az előszóban írta Örkény, hogy mintaként tekintett Az ember tragédiájának szerkezetére. Izgalmas volt ezt a párhuzamot végigkövetni. Külön jó volt, hogy a dráma mellett sok, a bemutató után keletkezett kritika, vélemény, levél, újságcikk is szerepelt a kötetben.” Szirmocska, a moly.hu lelkes olvasója.

„Sírva vigadós, nagyon magyar darab. Az első rész/felvonás nagyon megfogott. Valahogy olyan pontosan lavírozott a dráma és a komédia mezsgyéjén, hogy furcsának éreztem, hogy felnevetek több ember halálának leírásán. Pedig tényleg humoros és tragikus volt egyszerre. A második rész nekem kicsit elszállt, talán a hét második felében már fáradtabb is voltam, azt kevésbé élveztem. Nagy pozitívuma a műnek, hogy teljesen pontos színpadi utasításokkal lát el, így nagyon könnyű magunk előtt látni az egészet.” Klaratakacs, a moly.hu lelkes olvasója.

Idézetek a drámából:

„PISTI: A Félszeghez. Látja, mit csinált? Most egyszerre mindenki ártatlan. De mit érnek vele? Könnyebben halnak meg, ha az embereimnek megzavarják a fejét? A két katonához. Maguk meg, fiúk, ne hallgassanak rájuk! Ártatlan, nem ártatlan, mi a különbség? Egyszer mindnyájunkat kivégeznek. Látva, hogy a katonái lassan fölemelik a puskájukat. Jól van. Ki tehet róla? Ilyen az élet. Tűz! Megint beáll a sorba.”

„FÉLSZEG: Egy cédulát lobogtatva besiet. Míg olvassa, a többiek mint esküvői menet, felsorakoznak a fiatal pár után. Lelkendezve mondja. Megvan! Nem az, hanem egy másik. De ez is jó hír. Olvassa. »Örömmel tudatjuk családunk tagjaival, barátainkkal, ismerőseinkkel, hogy Pisti fiunk a mai napon házasságot kötött a lenni ige jövő idejével!«”

„RIZI: De ha most, még egyszer, utoljára, felkínálnám a választás jogát…? Értse meg végre, hogy a jövő nem más, mint a jelen összes lehetőségei, és hogy mi, maga vagy én, melyiket választjuk a sok közül. Visszalép a fénybe, hallgatózik. Csendet kérek. A Félszegre mutat. Magáról beszélnek. Nincs valami cédula a bal hátsó zsebében?"