Szabó Magda: A szemlélők – könyvajánló
Szabó Magda regénye három fő fejezetre tagolható: Vád, Védelem és Ítélet. A szemlélők cím egy szimbólum, ami egy bábjáték főszereplőjére utal, aki az ablak mögül nézi az emberek és a világ pusztulását.
Az 1970-es években játszódó regényben két – még csak nem is fiatalnak mondható – személy szeret egymásba, viszont az eltérő nyugati és kelet-európai szemléletük következtében csak rövid időre állapodhatnak meg egymás mellett, és nem egyesíthetik életüket. A kapcsolatuk is voltaképpen csak azért jöhetett létre, mert Róbert egyedül maradt. Hiszen a regény elején Róbert a feleségével együtt érkezett meg keletre, de egy baleset következtében elvesztette őt. Új, kelet-európai partnerével, Annával viszont vigyáznia kell, mert egy újságíró, Sutor, aki a vesztüket akarja, terhelő képeket készít arról, hogy Roland segít Anna szomszédjának kitűzni egy forradalmi zászlót a házra.
A képzelt kelet-európai ország történelme, kultúrája és életmódja Magyarországot sejteti, de az írónő ezt egyszer sem mondja ki. Mint megtudjuk, a választott ország vesztesen jött ki a háborúból. Az emberek szeretnek inni örömükben és bánatukban, valamint folyton-folyvást a szabadságért és a jogért kiabálnak.
A cselekmény lassan bontakozik ki, és a gondolatok időnként befejezetlen hatást hagynak maguk után. Mint Szabó Magda könyveiben, ebben is minden mindennel összefügg, nincsenek elidegeníthető, csak önmagukban, egyedül jelentkező érzelmek.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az írónőről:
„Úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Soha még ilyen borzasztóan csodálatos és csodálatosan borzasztó regényeket nem olvastam más íróktól. Felemel, földbe döngöl, homlokon csókol, megkarmol, megölel, megsirat, megríkat, elátkoz, feloldoz és sorolhatnám még napestig… Ezt így, ennyire szívet ÉPÍTŐ rombolóan csak Szabó Magda tudja.” Ydna, a moly.hu lelkes olvasója
„Szabó Magda nekem az egyik alapkő a magyar irodalomban. Annyi érdekes személyiséget, hétköznapi hősöket vonultat fel a műveiben, hogy mindig érdemes hozzá visszatérni, és még olvasatlan köteteit kézbe venni.” Olvasóbarát, a moly.hu lelkes olvasója
Így vélekednek a könyvről:
„Sokadszori újraolvasásnál is azt érzem, hogy ezt a könyvet Szabó Magda megszokott és utánozhatatlan stílusa viszi előre. (Viccelhetnék azzal, hogy akár szakácskönyvet is írhatna, azt is olvasnánk, de ugye amióta a hagyaték úgy áll, ahogy, azóta ez a legkevésbé sem vicces.) Nagyon dühös ebben a könyvben, nagyon haragszik valamire, valakire vagy az egész világra. Még azt is megkockáztatom, hogy ha majd egyszer egy komolyabb monográfia készül, kulcs lehet ez a regény az életmű egyes részeinek elemzéséhez, de mindezek mellett elmarad a megszokott színvonaltól.” AeS, a moly.hu lelkes olvasója
„Megkérdőjelezhetetlen Szabó Magda-stílus. Megkérdőjelezhetetlen tehetség. Viszont egy kicsit nehezebb, fajsúlyosabb téma. Nagyon figyelmesen kellett olvasnom, mert nagyon sok a szereplő és nagyon sok az összefonódó szál. Sok vonatkozásban még ma is nagyon aktuális, némely vonatkozásában elkeserítően igaz. Néha elveszítettem a tér- és időérzékemet – ami nem feltétlenül negatívum –, de ami a végére kialakult, összeállt, az megint – mint mindig – fantasztikus.” Andee Sis, a moly.hu lelkes olvasója
Idézetek a könyvből:
„Megszoktalak, minden hátrányoddal együtt, még azt is, hogy új és új hazugságokat találjak ki, ami segítségével megszabadulhatok tőled, mikor aztán végre szabad lettem, kiderült, nem sokra megyek vele, így se vagyok különösképpen boldog vagy elégedett.”
„Milyenek lennének ezek, ha nem akarták volna folyton agyontaposni őket? Ezek szerelmesek a nemzeti múltjukba, a bűneikről is úgy beszélnek, hogy nem magukat gyűlölik, hanem azokat, akik az elkövetésükre kényszerítették őket.”
„De hogy itt hagyta egyedül, hogy meg mert halni, hogy nem állt ellen, s nem szerette annyira, hogy életben maradjon, hanem megszökik a felelősség, a szerelem, a betegség és az öregedés elől, azt egyszerűen nem lehetett megbocsátani.”
