Vörös István: Oidipusz és a járvány
Lehoczki Dávid | 2020.03.25. | Irodalom

Vörös István: Oidipusz és a járvány

Vörös István kedvence az Oidipusz-mítosz járvány-értelmezése, amely így szól: “ a járvány arra figyelmeztet, nincs rendben valami a világgal, és addig a járvány nem is múlik el, amíg a hibát el nem hárítja az okozója.”

Egy író számára az otthonmaradást elváró járvány-szabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez? 

Az otthonmaradás nem gond. A nem elmenés a nehéz. Az egyetemen nem szabadságra, tavaszi szünetre küldtek minket, az éves előadássorozat íve megszakad. A fellépéseket sorra visszamondják. Idő szabadul föl, mint valami furcsa vegyi reakcióban az oxigén. Az utca üres, alig jár autó. A természet kicsit fellélegzik. És mi is. Ha azt leszámítjuk, hogy potenciális életveszélyben vagyunk, gyönyörű napok. Persze az fontos, hogy ennek az egésznek a terhét ne az egyes emberek viseljék. Ez tipikusan állami feladat. Életveszélyben is az egyes ember van, az állam nyilván túléli.

Vass Tibor-
Fotó: Vass Tibor

Mint minden ilyen helyzet, a mostani vírus-veszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott-e a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival? 

A Facebookon épp Nyáry Krisztián szólította föl többünket, hogy írjunk limerickeket a koronavírusról. Sok vicces darabot olvastam, a többiekét nem tehetem én közzé, de a magam részéről ezt írtam: 

TEORÉMA
Volt egy úr, de inkább egy bunkó,
a láza nem volt épp kiugró.
A vírust hordozta,
így ment randevúra.
Akad még hozzá pár hasonló.

Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Koncentráljunk a járványra, olvassuk el Defoe könyvét a londoni pestisről, vagy pont ellenkezőleg, olvassunk valami egészen mást, olyasmit, ami távol visz a karantén-terhes hétköznapoktól? Mit tanácsol az olvasóknak? 

Az olvasást, mint módszert általában is tanácsolom. Már hallottam olyan rádióinterjút, hogy nem fog-e sokak hüvelykujja deformálódni, ha most még többet ír a mobiltelefonján. Tegye, de olvasson is minél többet. Akkor pihen a hüvelykujj. Most hosszú nagy regények olvasásába kéne fogni, melyeket már régóta halogatunk, mert nincs rájuk idő.  Vagy komoly filozófiai munkákba. Nem a szórakoztató, hanem a problémaérzékeny irodalmat javaslom. Nem árt tudatosítani, hogy tragédia-közelben vagyunk. Arra lelkileg is föl kell készülni. És ha fölkészülünk, talán észrevesszük idejében, mikor milyen ütés elől merre kell elhajolni. A problémákat és veszélyeket ezért nem szabad elhazudni, hanem a szemük közé kell nézni. Hogy tudjuk, mi a baj. És egyáltalán, hogy tudjuk, van baj! Ennek eszköze az irodalom, mindig az irodalom. És ha Camus Pestisét vagy Saramago Vakságát olvassuk most, akkor a témánál fogva, ha más nagy írókat, akkor az intenzitásnál fogva szólít meg minket. Zseniális emberek zseniális pillanatainak eszenciáit szabad csak olvasni, hogy minket is átjárjon a zsenialitás.

A vak Oidipusz a gyermekeit az Isteneknek ajánlja fel. Bénigne Gagneraux festménye a stockholmi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.-A vak Oidipusz a gyermekeit az Isteneknek ajánlja fel. Bénigne Gagneraux festménye a stockholmi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.
A vak Oidipusz a gyermekeit az Isteneknek ajánlja fel. Bénigne Gagneraux festménye a stockholmi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.Fotó: A vak Oidipusz a gyermekeit az Isteneknek ajánlja fel. Bénigne Gagneraux festménye a stockholmi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.

Az irodalom majd minden élethelyzetet feldolgozott már, majdnem minden szituációval kapcsolatban találunk valahol valami okos gondolatot, megnyugtató vagy éppen cselekvésre buzdító mondatot. Önnek van kedvenc világirodalmi járvány-gondolata?

Szophoklész és az egész Oidipusz-mítosz járvány-értelmezése a kedvencem. Hogy a járvány arra figyelmeztet, nincs rendben valami a világgal, és addig a járvány nem is múlik el, amíg a hibát el nem hárítja az okozója. Ott maga Oidipusz. De mindannyian oidipuszok vagyunk, ezúttal nem úgy, ahogy Freud értelmezi, hanem, hogy megöltük apánkat, a békés életet adó Föld-apát, feleségül vettük anyánkat, a Földanyát, és azt se tudjuk kivel élünk. Magunkat és gyerekinket félreismerjük, az is testvérünk, akiről nem gondolnánk. Polüneikész, Eteoklész, Iszméné és Antigoné a testvéreink. Akár az állatok négy rendjét is elnevezhetnénk róluk: a gerincteleneket, a hidegvérű gerinceseket, a madarakat és az emlősöket. Ha tetszik, ők ez a négy testvér. A járvány, mint korábban a gazdasági válság is az volt, figyelmeztetés. Nem kell feltétlenül tudni azokon a nyelveken, melyeken megszólalnak ezek a jelek. Az irodalom úgyis tolmácsolja őket. Ez elég. De akkor nem marad más megoldás, olvasni kell. És oda kell figyelni olvasás közben. Ebből már nem lehet engedni.

Borítókép: nepszava.hu

Fotó: nepszava.hu
Névjegy
Fotó: f21.hu

Vörös István 1964. szeptember 20-án született Budapesten.  József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a kreatív írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a kreatív írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön is úgy gondolja, hogy a járvány arra figyelmeztet, nincs rendben valami a világgal?


A szerző legújabb könyvei:

1. A szabadság első éjszakája

2. Thomas Mann kabátja

3. Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta

4. Csavard fel a szöveget

5. Apám kakasa

* A 3-4-5. művet Lackfi Jánossal közösen írta


Ajánló | Könyv

A rendszerváltás előtti évtizedekről rengeteg mesélnivalója van, annak, aki átélte. Vörös István rengeteg humorral, szenvedéllyel teszi elevenné a nyolcvanas évek világát. A Gagarin avagy jóslástan alapfokon öt kamasz – két lány és három fiú – össze-vissza kapcsolatának tükrében mutatja meg a mára történelmivé vált időszakot. Van itt szerelem, fájdalom, megmosolyogtató sztori és szürreális kép. Hogy kinek szól? Természetesen fiataloknak, hiszen utolsó éves gimnazisták a főszereplői. Illetve fiatal felnőtteknek, hiszen hőseink most tanulják, milyen kilépni a gyermekkorból. Meg persze nem is olyan fiatal felnőtteknek: mondjuk azoknak, akik maguk is átélték azt a kort, akik maguk is hasonló történeteket őriznek emlékeikben.

Fotó: moly.hu