Megtekinthetők a Seuso-kincs ezüstedényei
Lehoczki Dávid | 2021.01.27. | Múzeumok

Megtekinthetők a Seuso-kincs ezüstedényei

Virtuálisan körbejárhatjuk a Seuso-kincseket, egyes leleteket 3D-ben is megnézhetünk a Pannónia fénye című kiállításon. 

A digitalizálás folyamatáról Mráv Zsolt régésszel, a Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusával beszélgettünk.

A 3D-s virtuális kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum a 4iG Nyrt. Mensor3D üzletágának támogatásával nyitotta meg. Az ingyenes online tárlaton eddig soha nem látott közelségből tekinthetjük meg a lézerszkennelt és nagy felbontással digitalizált tárgyakat.

A virtuális kiállítás úgy járható be, mintha valóban jelen lennénk a múzeumban. A tárlaton szöveges információk és bemutatófilmek is segítik a műkincsek hátterének megismerését, de egyes leleteket olyan aprólékosan és nagy felbontásban digitalizáltak, hogy a 3D-technológiának köszönhetően például az ünnepi lakomakészletet körbeforgathatjuk és szinte a kezünkbe is vehetjük.

Magyar Nemzeti Múzeum-
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Mráv Zsolt elmondta, hogy miután a Seuso-kincs első, nyolcdarabos része 2014-ben visszakerült Magyarországra, azonnal elindult a leletek dokumentálása és digitalizálása. De miután 2017-ben hazakerült a kincs további hét darabja, azoknak az állapotfelmérését is el kellett készíteni. A leletek digitalizálása így két részben zajlott. Mind a két esetben a tárgyak dokumentálása az akkor Magyarországon elérhető legjobb technikával – lézerszkenneléssel és nagy felbontású fényképezéssel – készült, több hónapon keresztül, így az edények felületén még a legkisebb karcolás is láthatóvá vált. Szerencsére nem okozott gondot a tárgyak tükröződése, mindössze a geometrikus tál tükörhöz hasonlatos, díszítetlen felületénél kellett különleges eljárást alkalmazni. Ennek során egy speciális anyaggal vonták be a felületet, ami a tárgyakban nem okozott sérülést, hiszen a szkennelést követően teljesen elpárolgott. A dokumentálás másik eszköze a fehér sátorban készült nagy felbontású digitális fotózás volt, amelynek során tükröződésmentesen, természetes szépségükben örökítették meg a tárgyakat. A Dabasi András és Kardos Judit által készített műtárgyfotókat már bárki megcsodálhatja, hiszen a Seuso-kincs állandó kiállítására készült album bőséges és reprezentatív válogatást közöl ezekből a felvételekből.

A bemutatás mellett a kutatás is fontos szerepet játszott a digitalizálásban, hiszen a nagy felbontású felvételeken méréseket lehet végezni, össze hasonlíthatók a jelenségek, ki lehet következtetni a tárgyak készítési technológiáját, valamint az ívelt felületeket, a domborműves részeket is kiteríthetők. Ezáltal úgy lehet helytől és időtől függetlenül tanulmányozni a kincs egyes részleteit, hogy azokat nem szükséges kivenni a vitrinből. A 3D-modellek esetében pedig az online látogatók olyan részleteket is felfedezhetnek – például az illatszeres doboz belsejébe is benézhetnek –, amit a valódi kiállításon nem tehetnének meg.

Magyar Nemzeti Múzeum-
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

A 3D-technológia segítségével több tárgyat virtuálisan „helyreállítottak”. A hiányzó részeket modellezték és pótolták, így még teljesebb képet kaptak az ezüstedények egykori megjelenéséről. – A Seuso-tál eredeti állapotát is sikerült virtuálisan helyreállítani: eltüntetni a tál központi medalionjának durva töréseit és digitálisan rekonstruálni a felületéről már lekopott aranyozást – tette hozzá a régész.

A virtuális kiállítótérben online tárlatvezetéseket is szerveznek, ahol a szakember izgalmas részletekre és érdekességekre hívja fel a kiállításon részt vevők figyelmét. A tárlet ide kattintva látogatható meg. A kiállítótermekben barangolva az egyes leleteknél található gombokra kattintva kiegészítő információkat kap a látogató, amelyek szövegekkel, képekkel segítik a kincs és a késő római birodalmi elit megismerését. Az első terem elején, bal oldalt található kijelzőn pedig a kincs ezüstedényeit bemutató filmet is megnézhetik az érdeklődők.

Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
Kapcsolódó cikkek

Magyar Nemzeti Múzeum-
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

A Seuso-kincs a IV. század végén vagy az V. század elején a Balaton közelében elrejtett késő római ezüst edénykészlet összefoglaló neve. A kincsleletből ma 14 darab, a lakomák során és tisztálkodásra, szépítkezésre használt ezüstedényt, valamint az elrejtésükre szolgáló egyik rézüstöt ismerjük. A készlet hiányzó darabjai jelenleg ismeretlen helyen lappanganak. A kincslelet nevét az egyik díszes tál verses feliratában megnevezett Seusóról kapta, aki a késő római elit egyik pannóniai származású, gazdag és befolyásos tagja lehetett. Nagybirtoka és villája valahol a Balaton körzetében feküdt. A kincsre valószínűleg egy polgárdi fiatalember, Sümegh József talált rá az 1970-es évek közepén Székesfehérvár térségében, Polgárdi és Kőszárhegy környékén, viszont Sümegh 1980-as rejtélyes halála után az ezüsttárgyaknak nyoma veszett. Halála ügyében a nyomozás 2018-ig folyamatban volt nyereségvágyból elkövetett emberölés bűncselekményének megalapozott gyanúja miatt. Bécs és London után 1990-ben New Yorkban tűnt fel a kincs, ezután hosszú pereskedés következett a leletek eredetének bizonyítására. Mivel a tárgyak tulajdonjoga így bizonytalanná vált, a kincset nem lehetett sem értékesíteni, sem kiállítani. 2014-ben a magyar állam 4,5 milliárd forintot, majd 2017-ben 8,6 milliárd forint kompenzációs díjat fizetett a kincslelet őrzési jogáért, ezzel a Seuso-kincs összes ismert darabja Magyarországra került.