XX. századi ügyek – A vezérkari százados és a nagy magyar színésznő
Hanák Gábor | 2021.03.03. | Aktuális

XX. századi ügyek – A vezérkari százados és a nagy magyar színésznő

A német parancsnokság alá rendelt 2. magyar hadsereg vezetői, Jány Gusztáv parancsnok és Kovács Gyula vezérkari főnök Lajtos Árpádot 1943 márciusában Hitler főhadiszállására küldték.

1981-ben Lajtos Árpád vezérkari százados már húsz éve dolgozott köteteket kitevő munkáján, a doni tragédia igaz leírásán, amikor a Honvédelmi Miniszter egykori szárnysegédje, a régi barát, Kéri Kálmán ösztönzésére megtette észrevételeit egy tiszttársa akkoriban elkészült emlékiratáról. Meggyőződése élete végéig szilárd: a 2. magyar hadsereg a Donnál az adott körülmények között megtette, amit megtehetett, gáncs és olyanfajta elmarasztaló kritika nem érheti német részről, mint ami érte. A háborúról írt sorai között olvassuk az akkori jelenről  beszúrt megjegyzését, az 1980-as évek elejéről: „A doni téma az érdeklődés homlokterébe került, egyrészt a nagyközönség (különösen pedig a legfiatalabb nemzedék) kíváncsi a valóságra, másrészt és ez a fontosabb, a szakkörök, élen a Hadtörténelmi Intézettel, a szakszerűség mellett a tárgyilagosságot is szorgalmazza, mondván, hogy az utókor számára, ami a nemzeti történetírás szerves részét képező hadtörténet hitelességét illeti, a dolgok tökéletesen tárgyilagos rögzítése szükséges, mellőzve minden egyéb szempontot, kezdve a napi politikától... Ennek jegyében készült el egy sokrészes TV-filmsorozat... Ebben a film alkotói a doni hadseregben annak idején személyesen szerepelt személyek nagy sokaságát vonultatják fel, munkaszolgálatosoktól kezdve minden rendű-rangú tiszteken, tiszthelyetteseken és legénységieken át véges-végig. Ehhez kérték a közreműködésem, amit készséggel teljesítettem, mert végre módom nyílt tárgyilagosan közölni az egykori valóságot.”

Hanák Gábor-A bezúzott Pergőtűz kötet címlapja, a filmsorozat rendezője, Sára Sándor, közvetlen munkatársai: Csoóri Sándor és Hanák Gábor.
A bezúzott Pergőtűz kötet címlapja, a filmsorozat rendezője, Sára Sándor, közvetlen munkatársai: Csoóri Sándor és Hanák Gábor.Fotó: Hanák Gábor

Még az orosz télben bekövetkezett katasztrófa előtt, már 1942 őszén a Wehrmacht vezetőinek véleménye szerint a magyar hadsereg megbízhatatlan, nem fog harcolni német érdekekért. Hivatalos jelentésben is írták, így vált Lajtos Árpád vezérkari százados számára ismertté, aztán később még cifrábbak is elhangzottak: a magyar egy „scheisse Volk”.

A német parancsnokság alá rendelt 2. magyar hadsereg vezetői, Jány Gusztáv parancsnok és Kovács Gyula vezérkari főnök Lajtos Árpádot 1943 márciusában Hitler főhadiszállására küldték. Az Oberkommando des Heeres, az OKH, a német szárazföldi haderő főparancsnoksága a Kelet-Poroszországi bunkervárosban működött, vezetői központja néhány kilométerre keletre található Rastenburgtól, a mai lengyel Ketrzyn városától. Itt kellett megvédeni a magyar katonabecsületet és legfőképpen feltárni a német katonai alárendeltség szorításából kivezető utat.

Hanák Gábor-Lajtos Árpád portré (Hanák Gábor reprója a filmből)
Lajtos Árpád portré (Hanák Gábor reprója a filmből)Fotó: Hanák Gábor

Lajtos Árpád emlékezése az 1943 márciusában történtekre, a doni összeomlás után: részletek a Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál filmsorozathoz készült interjúkból.


„Megjegyzem – emlékezik Lajtos –, hogy amikor ezt a filmet velem forgatták, a mondókám alapját kizárólagosan a visszaemlékezéseim képezték, aminél fogva itt-ott kisebb eltérések adódtak, de csakis a dátumok és egy-két név tekintetében. A történetek helyesen szerepelnek, azóta már ellenőriztem a Hadtörténelmi Levéltárban található eredeti okmányok tanulmányozása útján.”

Amikor Lajtos Árpád ezeket a sorokat írta, még nem tudhatta, hogy a sorozatot 1983 elején elkezdik ugyan vetíteni, de azt botrányos körülmények között megszakítják, a szövegkönyvből készült, Pergőtűz című kötetet pedig, melyet nyolcvanezer példányban kinyomtattak, bezúzták.

Csak töredékesen valósulhatott meg a célja: „Végre módom nyílt tárgyilagosan közölni az egykori valóságot.” Sok éven át írt emlékiratai gondos törtészi jegyzetekkel csak halála után jelenhettek meg, több kötetben.

A köztudat azonban ma is nélkülözi elemzéseinek hiteles tényeit, szemléletét.

1964, Fortepan/Hunyady József-Dajka Margit színművésznő férje a Lovag utca 10. alatti lakásukon
Dajka Margit színművésznő férje a Lovag utca 10. alatti lakásukonFotó: 1964, Fortepan/Hunyady József

Fotó: MTVA Archívum
Névjegy
Fotó: Konyv7.hu
Hanák Gábor
1944. április 7., Budapest

Magyar történész, dokumentumfilm-rendező, riporter. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának magyar–történelem szakán 1968-ban szerzett diplomát. 1963-ban a Magyar Televízió munkatársa lett. Egyetemi tanulmányai alatt kezdetben képrögzítéssel foglalkozott, majd a Századunk című sorozat egyik munkatársa volt. 1985-ig a társadalomtudományi szerkesztőséget vezette. Ugyanebben az évben a Budapesti Filmstúdió vezetőjévé nevezték ki, emellett 1986-ban az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának vezetője is lett. 1992-ben távozott a filmstúdiótól. 1992-től a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány igazgatója. 2007-ig volt az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának vezetője. 1993-ban az újonnan alakult Duna Televízió főigazgató-helyettese lett. 1996-ban, a televízió átstrukturálása után annak alelnökeként dolgozott 1997-ig. 1999-ben a Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. 

Kitüntetései: 

A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2002)

Akadémiai Újságírói Díj (2005)


Kapcsolódó cikkek

Életre szóló szerelem

Jány Gusztáv Lajtos Árpád feladatául szabta a Tábori Színház felügyeletét. A színház Dajka Margit Kiss Manyival, Szeleczky Zitával, Karády Katalinnal, Andrási Mártonnal és másokkal járta akkoriban a frontot. A fiatal tiszt bemutatkozott, egyúttal megkérte Dajka Margit kezét, de erre ő azt válaszolta, hogy kéri a tisztet: ha majd egyszer Pesten jár, okvetlenül keresse meg. A vezérkari százados tizenhárom év múlva, immár rang nélkül teljesítette ezt a kérést, túl hadifogságon, börtönön.

Lajtos Árpád harminc éven át a férje volt. Így emlékezett rá Csoóri Sándor: „Közös életükből egy író a magyar tragédia egyik zaklatott, hajszolt, fordulatokban tévelygő változatát bonthatná ki: háttérben a háborúval, a doni katasztrófával, hadifogsággal, börtönnel, belső számkivetettséggel, ruha alatt hordott megaláztatásokkal, de mindezeken túl olyan emelkedettséggel, amely a látványosságra épülő világunkban ma már csak elvétve, itt-ott látható. Amikor Lajtos Árpád megtudta, hogy Margitka, a »büszke asszony« menthetetlen, elhatározta, hogy nem éli túl. Nem az egyedülléttől félt, s nem is a fájdalomtól, amelyet cipelnie kellett volna, hanem a hiánytól. Neki a föld, a világ, a sors Dajka Margittal volt kerek. Vele volt értelmes és elviselhető. Nélküle csak házakat jelentett volna, üres locsogásokat, füstöt az ablak előtt, érdektelenséget, politikai és szellemi nihilizmust. Egyszóval: a semmit. Amíg szavak nélkül is azt tudta mondani neki: itt vagyok betegágyadnál és szeretlek, nyugodt volt. Mert lényegében ezzel azt közölte vele: nem halsz meg! Ezt a gyönyörű, morfiumos mondatot, ezt az elháríthatatlan abszurditást. De amikor eldőlt, hogy nincs segítség: Margit halálával Lajtos Árpád csak a saját halálát tudta konokul szembefordítani. Katona volt, s ez volt az ő férfias golyóváltása az elmúlással.”

(Búcsú Dajka Margittól (részlet) – Csoóri Sándor 1986. Farkasrét, Nappali Hold, 79.old Püski, Budapest, 1991.)