Molnár Vilmos: Egy nagy rakás liszt

Molnár Vilmos szerint karanténban érdemes újra elolvasni a kedvenc könyvünket. A csíkszeredai születésű író reméli, hogy a járvány a jót hozza ki mindenkiből.

A legtöbb író számára az otthon egyet jelent a munkahellyel. Bizonyára ön is nehezen viseli el a karantént. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?

- Számomra valóban nem gond otthon maradni. A házi könyvtáram biztosítja az átjárást a világirodalom és a magyar irodalom általam kedvelt szerzőihez, a laptopom gondoskodik a kapcsolatról a világ felé. De nem mindig ülök otthon, nagy hegyi túrák vannak tervbe véve régi túratársakkal. A hegyek mindig jó megoldást jelentenek, most éppen tiszta, vírusmentes környezetet. Egyébként - prózaíróként is - mindig érdekeltek a különleges helyzetek, amikor az emberek kizökkennek a komfortzónájukból. Ilyenkor szokott megmutatkozni a valódi természetük. Bízzunk benne, hogy ez a koronavírusos járvány a jót hozza ki mindenkiből.

Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalával is?

- A romániai Hargita megyét, meg a megyeszékhelyét, Csíkszeredát, ahol élek, eddig elkerülte a járvány (bár néhány karanténba zárt illetőről hallottam a megyében, de ezek még nem bizonyítottan fertőzéses esetek). Ezért saját tapasztalatom koronavírusos beteggel még nincs. Mikor pedig Romániában már elég virulens módon terjed a kór, sajnos. Egy részben mulatságos, részben szomorú esetnek azért tanúja voltam úgy három napja. Az egyik ABC-ben az üres lisztespolc előtt álltam, egyre-másra jöttek az emberek és sopánkodtak: - Már minden lisztet megvettek! - Majd orrukat lógatva mentek tovább. Pár lépéssel arrébb szó szerint beleütköztem egy nagy rakás lisztbe. A polcok között állt a kétkilós finomliszt csomagokból emelt építmény. Az emberek nem vették észre, mert mindenki a polcra figyelt.

Mit nyújthat a művészet ebben a nehéz helyzetben? Mit tanácsol az olvasóknak?

- Általános üdvözítő recept az olvasásban nincs. Épp az a jó benne, hogy mindenki maga kell felfedezze, milyen könyvektől kap valamit. Márpedig a könyvek nagyon sokat és sokfélét tudnak nyújtani, derűset, borúsat, szórakoztatót, elgondolkodtatót, érzelmeset, izgalmasat, viszolyogtatót, felemelőt és még millió mást. A könyvekben ott az egész világ, s még azon kívül is egy kicsi. Hiszen olyan dolgokról is szólnak, amelyek még a jövő zenéje, esetleg nem is valósulnak meg soha. Ha valaki épp karanténba kerül, szerintem olvassa el újra a kedvenc könyvét (is), és gondolkodjon el, miért az a kedvenc. Saját magát illetően is rájöhet egyre-másra.

Sokan vélik, az irodalom mindenre gyógyír lehet. Önnek van kedvenc világirodalmi járvány-gondolata? Kérem, ossza meg velünk!

- Nem szeretnék most okoskodni. Attól tartok, a következő időkben sok önjelölt próféta fogja osztani az észt. Az internet adta lehetőségeknek kevesen tudnak ellenállni. Én mást javasolnék. Élet-halál kérdésében már sok nagy költő írt maradandó remekművet. Ezeket kéne el- vagy újraolvasni. A betegség és elmúlás árnyékában másképp olvassa az ember az ismert sorokat is, mélyebb húrokat pendíthetnek meg benne. Lehet kezdeni mindjárt Kosztolányi Dezső Hajnali részegségével.