Ne ess pánikba!
Ma lenne 69 éves Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak című kultmű szerzője.
Kevés kedvesebb emlékem van, mint amikor pár éve sikerült megszervezni és egy flashmob keretében megemlékezni a nemzetközi törülközőnapról. A törülközőlengetős performansz mellett egy alapítványi támogatásnak köszönhetően jó pár Galaxis útikalauz stopposoknak kötetet is adományozhattunk könyvtáraknak, hogy újabb és újabb áldozatokat fertőzzünk meg a jobbára ártalmatlan Douglas Adams-művel. Ugyan a május 25-ére eső törülközőnap még arrébb van, azért nyugodtan emlékezzünk meg a húsz éve nevetségesen fiatalon elhunyt szerzőről, aki ma töltené be a 69-et.
Azt, hogy 42 az élet, a világmindenség meg minden értelme, még az is tudja, aki soha nem olvasott Douglas Adamst. Az angol szerző kultműve ugyanis nagyon gyorsan túlnőtt magán, ötrészes trilógiájának eszelős sorai hasonlóan idézettek, mint a Monty Python-poénok. Nem is meglepő, hogy egy időben együtt dolgozott Graham Chapmannel, majd Terry Jonesszal is.
Persze Douglas Noel Adams egy és megismételhetetlen, humora és a fejéből kipattanó abszurd karakterek, események, helyszínek teljes mértékben hozzá tartoznak. Például az az adomája is, hogy ő már kilenc hónappal előbb viselte a DNA monogrammot, mint ahogy felfedezték volna a DNS-t (a DNA a DNS angol megfelelője).
Bár szegény családból származott, egyedi észjárása már korán megmutatkozott, tanárai kifejezetten tehetségesnek tartották. Sokáig színésznek készült, de aztán a humoros szövegek írásában találta meg a hivatását, egy ideig jeleneteket írt a Monty Pythonnak is. A Galaxis útikalauz rádiójátékként indult a BBC 4-en 1978-ban, pont jókor, mert a Csillagok háborúja miatt egyébként is tombolt a sci-fi láz. Az egyik legnépszerűbb karakter Marvin, a paranoid, depressziós android lett, akit ugyan csak egy-két jelenet erejéig akart megtartani, de a hallgatók miatt végül nagyobb szerepet írt neki.
A sikert látva hamarosan nyúzni kezdték a szerzőt, hogy írja meg könyvben is a történeteket, az első rész Galaxis útikalauz stopposoknak címmel 1979-ben meg is jelent. A folytatások is jöttek szépen sorban, addig-addig, amíg megszületett az univerzum első „ötkötetes trilógiája” a Vendéglő a világ végén (1980), az Élet, a Világmindenség és minden (1982), a Viszlát, és kösz a halakat! (1984) és a Jobbára ártalmatlan (1992) részekből.
A könyv milliószámra fogyott és fogy a mai napig, a rajongók körében legalább akkora népszerűségnek örvend, mint mondjuk A Gyűrűk Ura. Nem véletlen hát, hogy 1981-ben televíziós sorozat, 1984-ben számítógépes játék, 1993 és 1996 között képregény, majd 2005-ben mozifilm is készült a műből, amelyet beválogattak a XX. század száz legjobb könyvei közé is. Douglas Adams még gondolkodott egy hatodik részen is, mert túl barátságtalannak érezte a Jobbára ártalmatlan lezárását. Erre azonban már nem került sor, helyette Eoin Colfer ír szerző írt egy befejező könyvet Ja, és még valami... címmel, amely 2009-ben jelent meg, vegyes fogadtatás közepette.
A Galaxis útikalauz folytatásai mellett Adams megírta a Dirk Gently-könyveket is, valamint az Utoljára látható című kötetet, amelyben környezet- és állatvédő oldala mutatkozott be. 1999-ben elindította a h2g2 oldalt, amelynek célja, hogy az élet valamennyi kérdésére választ adjon. Miután 2001. május 11-én, mindössze 49 évesen szívrohamban elhunyt, rajongói két hétre rá megszervezték az első nemzetközi törülközőnapot, amelyet azóta is minden évben megünnepelnek május 25-én.
Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörülközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.
Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.
Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője!
(Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)
