Exkluzív beszélgetés Horváth Charlie-val
A legendás zenész feltárja élete titkait.
Horváth Charlie már nagyon régóta uralja a hazai jazz-blues műfajt, kedvence egy egész korosztálynak. Persze az első Charlie-album megjelenése előtt is zenélt, és – mint mindjárt kiderül – máig nem hagyta abba a munkát, hiszen most készítette el legújabb lemezét, pedig már közel jár a hetvenháromhoz, ami azért az örökifjú rockzenészeknél is túl van a kamaszkoron. A hosszú évek alatt sok dolog történt vele, erre is utal az új albumának a címe: Mindenen túl. De ne szaladjunk ennyire előre.
– Eredetileg balett-táncosnak készültem, de egy betegség miatt szakítani kellett ezzel az ambíciómmal. Ezután trombitásnak álltam, majd autodidakta módon kezdtem el gitározni – emlékezett vissza a zenész. – Mondhatni, hogy 15 évig gitároztam és trombitáltam. Az éneklés az elején nem is volt fontos, mert amikor 1964-ben elkezdtünk zenélni, 4-5 órás műsorokat adtunk a budapesti ifjúsági parkban, ahol a fiatalok az általunk előadott – túlnyomóan külföldi – zenékre táncoltak.
– Legendás, hogy önnek rendkívül nagy a hangterjedelme. Igaz ez?
– A zongoristám szokta ezt mondani, de szerintem mások is képesek rá, csak a fiatalabb előadók mindjárt a szám elején akarnak felrobbanni, utána pedig szinte leül a zenéjük. Én mindig építkező stílusban énekelek: nagyon mélyről indulok, ami egy oktáv, viszont van még kettő, amit meglépek és utána jönnek még a fejhangok is, melyek már magasan vannak. Tehát a fiatalabb generációnak is azt tanácsolom, hogy építkezzenek és ne ugorjanak egyből bele a „forróságba”.
– Bizonyára sokan emlékeznek még, mikor az Olympia együttesben Joe Cocker számokat énekelt. A sikeres együttes miért oszlott fel?
– Ó, hát igen, azok a szép esztergomi évek. Akkoriban nyaranta minden nap a fürdőszállóban játszottunk hatalmas közönség előtt. Az út szélén szó szerint Budapesttől Esztergomig álltak és stoppoltak a koncertezni vágyó fiatalok, hogy eljussanak hozzánk. Nem voltak kapcsolataink, akkor még menedzserek sem voltak, csak megválasztott zenekarvezetők, így nem is tudtunk igazán tovább lépni, ezért a legtöbb zenésztársam úgy gondolta, hogy külföldön próbál szerencsét. Hozzáteszem a mai napig nincsenek ismerőseim se a rádióból, se a tévéből. De talán így a legjobb, hogy mindent zenésztársaim segítségével, magamtól értem el.
– Térjünk vissza a kezdetre, mikor és hol kezdődött a zenei pályafutása, illetve milyen zenekarokkal játszott a mintegy 50 év alatt?
– Mint korábban említettem már 1964-ben zenéltem, majd 1967-ben lettem a Decca tagja. Viszont jogi okok miatt a Decca nevet meg kellett változtatnunk, így az Olimpia évében mi más lehetett volna a nevük, mint Olympia. Ekkor Magyarországon mi voltunk az első olyan rock zenekar, akik fúvósokat is használt. Az első külföldi utunk Jugoszláviába vezetett. Sokáig Belgrádban, Európa egyik legnevesebb szállodájában, a Majestic Hotelben játszottunk. A zenekar feloszlása után egy új formáció vette kezdetét, ami által két és fél évet Afrikában töltöttem. Ekkor fordult az érdeklődésem a funk és a soul felé. Majd miután hazajöttem elcsaltam Tátrai Tibort a Syrius zenekarból, mivel felkértek minket az éppen megszűnő félben lévő Generálból. A zenekarral rengeteg NDK, lengyelországi és nyugat-berlini fellépésünk volt; 20 ezres stadionokban, fesztiválokon napi 2-3 koncert. Az együttessel 1979-ig tartott a pályafutásunk, ez idő alatt csináltunk három nagylemezt is. Majd a Generál után egy időre az újra alakult az Olympia adott helyet, akikkel Skandinávia felé vettük az irányt, s miután kicsit összeszedtük magunkat, hazajöttünk Magyarországra. Sok időt nem is töltöttem itthon, hiszen a Pannonia Express megkeresett és én igent mondtam nekik. Szó szerint bejártuk a világot. Megfordultunk Norvégiában, Izlandon, Svédországban, Dániában, Finnországban, Svájcban, Spanyolországban, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban.
– Miután külföldről hazatért, megváltozott a zenei stílusa. Akkoriban olyan friss zenei dolgokat hoztak az újonnan alakult Tátrai Band-be, ami még nem nagyon volt itthon. Mikor csatlakozott a Tátrai Band-hez, majd vele egy szinkronban hogyan jött létre a Charlie zenekar?
– Külföldről azokat a lemezeket és zenéket hoztam magammal, amiket én is szeretek. 1990-ben tértem haza, majd Tátrai Tibor felkérésére a Tátrai Band énekese lettem. A zenekarral 10 lemezt adtunk ki, de közben 1994-ben adódott egy lehetőség: szóló karrier, szóló album. Belevágtam, mert úgy gondoltam, az életben talán ez egy egyszer adódó lehetőség, amit nem szabad elszalasztani. Kerestem gitárost, basszusgitárost. Ekkora jött a képbe Lerch István, Lattmann Béla és László Attila is, mert úgy gondoltam ők azok, akik igazán értenek a zenéléshez. Miután összeállt a zenekar, kapott mindenki tőlem egy kazettát, olyan számokkal tele, amiket én szeretek. Így kezdődött el a Charlie zenekar pályafutása. Nem bántam meg. Ez idő alatt pedig szinkronban énekeltem a Tátrai Band-ben és a Charlie zenekarban is.
– Az igaz, hogy sose hallgatja vissza saját dalait?
– Igen, teljes mértékben. Amikor elkészül egy új albumom, akkor belecsekkolok, de sose hallgatom vissza magamat. Csak abban az esetben, ha éppen visszaköszön a rádióban egy muzsikám. Már csak azért sem hallgatom vissza magamat, mert gyorsan dolgozom a stúdióban, és ha visszahallgatnám magam, akkor már másképp énekelném ugyanazt.
– Önre is hatással van a pandémiás időszak? Hogyan élte meg a karanténhelyzetet? Vár javulást a közeljövőben?
– A koncertek szempontjából nagyon rossz volt. Nagy évünk lett volna sok-sok koncerttel. Idén eddig 60 koncertünk maradt el. Ez azért is esett rosszul egyrészről, mert 18 éves korom óta egy bulim se maradt el. Ha beteg voltam, akkor is mentem, játszottam, vagy énekeltem. Másrészről pedig a zenekarom tagjai is ebből élnek, így mindannyian nehezen éljük meg ezt az időszakot. Ha isten is úgy akarja, akkor októberben lesz két előadásunk, ahol már az új lemezünkből is bemutatunk valamit.
– Augusztusban Esztergomban koncertezett, amelyen én is részt vettem és lenyűgözött, mikor láttam, hogy mennyire aktív a színpadon. Közel a hetvenháromhoz sokaknak megterhelő a lenne színpadi jelenlét. Honnan a rendkívüli spiritusz?
– Nem szeretném eltúlozni, de hála istennek, nagyon jól érzem magam és egészséges is vagyok. Úgy gondolom, a színpadi jelenlét csak azoknak megterhelő, akik nem elég rutinosak, nem elég tehetségesek. Egész életemben a színpadon voltam, ott is érzem otthon magam.
– Születnek még új dalok, albumok?
– Igen. Július végén jelent meg legújabb albumom Mindenen Túl címmel. Aki szeret engem, vagy a zenémet, az megvásárolhatja webáruházamban. Ezen az albumon mintegy ötven ember dolgozott és két hónap alatt készült el. Szerencsére még a pandémia előtt sikerült felvenni mindent. Úgy érzem, ez az album lett életem legjobb lemeze és vélhetően ez egyben az utolsó is, amit kiadtam. Az albumról a Facebook oldalamon is olvashatnak az érdeklődők.
– Lesz nagykoncert a közeljövőben?
– Ha az isten is úgy akarja, akkor 2021 tavaszán, pontosabban április 3-án olyan nagy dobással készülünk, amit a közönség még sosem láthatott. A Tátrai Band és a Charlie zenekar együtt zenél majd a Papp László Budapest Sportarénában.
– Hadd kérdezzem egy kicsit a magánéletéről is, amit nem mindenki ismer. Információim szerint sokáig nem találkozott a fiával, a külföldi turnék miatt.
– Ez nem teljesen igaz. Habár sokat voltam külföldön, 4 éves korától kezdve néhai feleségemmel több alkalommal is eljöttek hozzám, ahol éppen zenéltem. Viszont miután végleg hazajöttem, akkor 13 éves volt a fiam. Ekkor el kellett telni pár évnek, hogy beletanuljak az apaságba. Azóta együtt élünk. Sajnos a feleségem már 5 éve elhunyt, így ő nincs közöttünk, de egy kisunoka igen.
– Úgy tudom a felesége mellett Somló Tamás is nagyon hiányzik önnek, hiszen életre szóló barátságot kötöttek.
– Az új albumom az emberi kapcsolatokról és a barátságokról szól. Az egyik szám pedig Somló Tamás emlékére íródott. Tamással már kisgyerek koromban barátságot kötöttünk. Gimnazista korunkban együtt zenéltünk, ő klarinétozott, én meg gitároztam. Mindig is szerettük egymást, de az utolsó 10 év az csodálatos volt. Akkor szinte minden nap együtt voltunk, például, ha mentem New Yorkba és Angliába akkor is mindig kivittem magammal. Nagyon szerettem, rendkívüli ember volt.
– A fia is követte önt és zenei pályára lépett. Végezetül mesélne az ő karrierjéről is?
– Igen a fiam is zenész, gitározik, énekel és zenét szerez. Nagyon tehetségesnek tartom. Habár korábban próbáltam volna neki segíteni a zenei pályafutásában, mindig elutasított. Ő is olyan, mint én, saját erejéből szeretne építkezni. Nemrégiben készült a Sturdust zenekarukkal egy klip, ami annyira sikeres lett, hogy egy külföldi kiadó alá is íratott velük egy szerződést. Japánban turnéztak volna a nyáron, viszont a koronavírus-járvány miatt ez elmaradt. A kiadónál az első klipjük szeptember elején jelent meg Runaway címmel a YouTube-n. A lemezük pedig októberben jelenik majd meg.
Nemrégiben az M5 kulturális csatorna Ez itt a kérdés című szellemi háttérműsorának vendége volt Charlie. A portré itt tekinthető meg:
