Az önállóság motivál, nem a pénz

A XXI. század nyertesei azok lesznek, akik a pénz helyett a belső ösztönzőikre hallgatnak. 

Nem különös, hogy az összes munkaügyi felmérés, tanulmány azt mutatja, hogy a pandémia által kikényszerített otthoni munka nemhogy csökkentette volna a dolgozók teljesítményét, de még produktívabbá is tette őket? Lehetséges, hogy a végtelen megbeszélések, az ingázás és a munkahelyi kávézgatós üresjáratok hiánya, valamint a saját tér, a nyugodtabb, csendesebb munkakörnyezet mellett más is van a dolog mögött? 

Számos magatartás-kutató, társadalomtudós régóta mondogatja, hogy a jutalmazásra és büntetésre, azaz a külső motivációra alapuló munkamódszerek hatékonyak voltak a gépies rutinfeladatoknál, de kifejezetten kontraproduktívak a XXI. században. Manapság ugyanis a különböző tevékenységek ellátásához elsősorban kreativitásra, önálló gondolkodásra van szükség, amihez pedig hagyni kell, hogy az emberek a belső motivációjukra támaszkodhassanak, kellő szabadságot és rugalmasságot adva nekik a munkájuk megszervezéséhez. Ennek ellenére még mindig túl kevés olyan cég van az üzleti világban, amely ezen elvek mentén működik. 

Talán a járványhelyzet ezen a fronton is mélyreható változásokat hoz, hiszen az elmúlt egy év alatt számos cégvezető, HR-es belátta, hogy nem a jelenléti ívek, a kötött munkaidő vagy a pénzbeli jutalmak azok, amelyek ösztönzőleg hatnak a szellemi munkát végzőkre. Sőt ezek nagyon gyakran még vissza is ütnek, és rontják a teljesítményt. 

Persze nem arról van szó, hogy ne lenne szükség fizetésre és jól körülhatárolt feladatokra, amelyeket el kell látni. A tisztességes bér az alap, ami szükséges ahhoz, hogy a munkavállaló ne a pénzügyi helyzetével legyen elfoglalva, hanem teljes egészében a munkájára tudjon koncentrálni. Ahogy a konkrét, kristálytisztán definiált elvárások is fontos tényezők. Ezeken felül azonban engedni kell, hogy az emberek úgy osszák be az idejüket, ahogy szeretnék. 

Motiváció 3.0

Nem is olyan régen, pár száz éve az emberek nagy részét még a motiváció 1.0 mozgatta: az éhség, a szomjúság, a lakhatás biztosítása, a szexualitás. Később, a bonyolultabb társadalomszerkezetekkel más ösztönzők is beépültek a munkarendszerekbe, amelyek már nemcsak fiziológiai, hanem lelki tényezőket is figyelembe vettek. A motiváció 2.0-ban a jó munkavégzésért jutalom, a rosszért büntetés járt. A gépies, nem túl sok gondolkodást igénylő munkaköröknél ez még mindig működő módszer lehet, hiszen rutinszerű feladatokhoz nincs szükség a belső motivációra. A XXI. században azonban egyre inkább a szellemi teljesítményen van a hangsúly, ahol viszont már önmotivációra van szükség ahhoz, hogy eredményes és produktív legyen a munka. A belső motivációnak három nélkülözhetetlen összetevője van: az önállóság, a szakmai igényesség és a céltudatosság. 

Önállóság 

Az otthoni munkában tapasztalható megnövekedett produktivitás többek között annak köszönhető, hogy átadta az irányítást a dolgozóknak. Ha éppen a gyerekkel kell tanulni vagy le kell vinni a kutyát sétálni, esetleg megfőzni a vacsorát, nem gond. A lényeg, hogy a kiszabott feladatokat elvégezzék, az már szinte teljesen mindegy, hogy mikor és hogyan. Ez a típusú önállóság javít a teljesítményen, lojálisabbá és elégedettebbé teszi a munkavállalókat, akik a felmérések szerint a járvány lecsengése után is szeretnék opcióként megtartani a távoli munkavégzés lehetőségét. 

Szakmai igényesség

Van a belső motivációnak egy másik nagyon fontos összetevője is, ez pedig a szakmai igényesség, amely arra sarkalja a munkavállalókat, hogy folyamatosan jobbak legyenek, fejlesszék magukat. A szellemi kihívások utáni vágy ugyanis a teljesítmény legmagasabb foka, amelyben az alkalmazottak a flow állapotában dolgozhatnak. Azok, akiknek a munkája ilyen, szenvedéllyel és örömmel végzik azt, minden külső kényszer nélkül. Ezért a vezetők egyik legfőbb feladata, hogy olyen munkákkal lássák el a dolgozóikat, amelyek elégedetté teszi őket. 

Céltudatosság

Az embernek az az alapbeállítottsága, hogy mindennek keresi a célját, az értelmét, hogy olyat alkosson, ami maradandóbb magánál. A sokáig egyeduralkodó profitmaximalizálás ezért ma már nem elegendő motiváció, a cégeknek olyan célokat, irányelveket kell mutatniuk a munkavállalóknak, amelyek túlmutatnak az önérdekeken, és a közösséget is szolgálják. Az ilyen célok aktiválják a dolgozók belső energiáit, és a teljesítményüket is fokozzák. 

A fenti elvek elfogadásához persze nyitottságra és haladó gondolkodásra van szükség, elsősorban a vezetők részéről, hiszen alkalmazásukhoz szükség van arra, hogy az irányítás egy részéről lemondjanak. Ugyanakkor ezek az elméletek nemcsak a munkában állják meg a helyüket, de hasonlóan hasznosak a tanulás vagy akár a magánélet szervezésében is. A téma mélyebb és bővebb megértéséhez érdemes a cikk alapját is adó Motiváció 3.0 című, Daniel H. Pink-könyvet is kézbe venni, és tanácsait megfogadni.